Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

délv és Nag\' Magyarország azon területei, amit Trianonban lecsatoltak, azok számunkra, mint területek, mint élettér elvesztek. Tudomásul kell venni a történelemben a realitásokat. Persze ott is lehet maradni, olyan körülmények között... Máig nem vagyok meggyőződve, hogy biztosan jól tettem-e, hogv eljöttem. Hogyan lettél otmos? - Szüleim pedagógusok voltak, Édesapám meghalt, édesanyám most is él. A '60-as években, amikor iskolába jártam, az orvos az egész társadalom által tisztelt valaki volt. Emlékszem, a szomszédunkban lakott a város akkori sebész főorvosa, aki később megyei főorvosi is lett. Zsiga bácsi minden bohémságával együtt a város egyik kiemelkedő polgára volt. Pincértől a rendőrig mindenki tisztelte. O valaki volt. Ugyanez volt minden orvos, de pedagógus is. A városi értelmiség, de ezen belül az oivos különösen nagy megbecsülésnek örvendett. Ez is közrejátszott a pályaválasztásomban. Másrészt egyik nagybátyám fogorvos volt, hozzá szívesen jártam, nézelődtem. Családodról megtudhatnánk-e valamit? - Nehéz volt bekerülni akkoriban az orvosi egyetemre, kihívásnak számított. 22 éves koromban nősültem, 85-ben született első gyerekem. Később kiderült, hogy feleségem rákban szenved, és még abban az évben, amikor áttelepültünk Magyarországra, meg is halt. 2 fiúgyermeket neveltem egyedül, egészen 94-ig. Gyermekeim felnőttek, sajnos nem lett belőlük „tanult" ember. Félig tréfásan szoktam mondani, de el lehet rajta gondolkodni, én voltam a negatív példa a családban: „lám, lám, mennyit tanultál, és mégis hogy élünk". Én 90-től azt mondtam nekik, most átalakult a társadalom, és eljön rövidesen az idő, amikor a tudásnak, a munkának becsülete lesz. Még mindig várunk erre! 2004-ben találtam egy új társat, megnősültem. Most van egy 5 hónapos kisgyermekem, remélem, hog)' neki már tényleg jobb lesz. Ezért dolgozunk. Örülök, hogy van családom, hogy újra tudtam kezdeni. Nem érzem idősnek magam, természetesen ebben a korban egy gyermek vállalásához nagyobb felelősség kell, de úgy gondolom, hogy még a mai számítások szerint is elég hosszúak az életkilátásaim ahhoz, hogy felnevelhessem őt. 2007. május 124