Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

dr. almási mária Az lenne a logikus, hogy mindjárt rákérdeznék: miért hagyod el a kórházunkat, de először talán mégis ismerjenek meg az olvasók. Beszéljünk tehát a múltról. - 1989 novemberében az egyetem elvégzése után kerültem a kórházba. A fővárosban végeztem, de nem akartam Pesten maradni. Manuális területen szerettem volna dolgozni. Sebészet, nőgyógyászat volt az álmom, ennek ellenére először belgyógyászatból akartam szakvizsgázni. Esztergomban és Vácott volt 2 üres állás. Mire lejöttem ide a belgyógyászati állásokat már betöltötték. Az igazgatóságon azonban azt a tanácsot kaptam, menjek az urológiára, és ha majd lesz lehetőség, átkerülhetek a belgyógyászatra. Később lett is volna lehetőségem erre, de akkor már úgy megszerettem az urológiát, hogy nem akartam átmenni. Kikkel kezdtél dolgozni az urológián? - Magyarsóki főorvos mellett, Nagy Ferenc, Varga Győző és Szaló Jenő volt, akikkel elkezdtem a munkát. Úgy érzem a főorvos úrral és Nagy doktorral kezdettől fogva jó volt a kapcsolatom, Varga doktorral ez később alakult ki. Bánatomra Szaló Jenő nem sokkal az én érkezésem után a Korányiba távozott. Hogy élted meg az urológia matrix rendszerbe történő integrálását? - Végtelenül sajnálatosnak tartom, hogy az urológiát, mely az egyik legjobban működő osztálya volt a kórháznak, és minőségileg is igen magas ellátást nyújtott, beleolvasztották a sebészetbe. Valamikor az urológia megyei feladatokat látott el. Most a megyei urológia Tatabányán van. Pedig a műtéti repertuárunk nem változott, de az új helyzetben a sebészeten alárendeltségi helyzetbe kerültünk. A feltételek nem nevezhetőek optimálisnak. Az urológiai és a sebészeti nővérek 125