Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

a családszeretet, a barátság, a ter­mészet, hog)' virágzanak a fák, de ezt már jövőre nem láthatja. Ezektől az emberektől, amit visz­szakapok, munkámban nem hogy motivál, de determinál. Ezek szerint megtaláltad önma­gadat az onkológiában. - Nem hiszem, hogy magamat keresem, a továbblépés lehető­ségét próbálom mindig keresni. Máig szeretem a sebészetet, jó volt az elmúlt években operálni, de úgy érzem, az onkológiában számomra több lehetőség nyílik. A tapasztalataim, amit a sebé­szetben és az urológiában szerez­tem, lényegesen segítik mostani munkámat. Mennyire váltál esztergomivá az elmúlt 2 évben? - Már feleségem is úgy gondol­kodik, hogy szívesebben jön ide, mint más városokba. Ez azért is nagy szó, mert ő győri, és Győr is gyönyörű város. Nekem nagyon tetszik Esztergom. Mindig is he­gyi ember voltam. A dombok és mellette a víz, a Duna, mindig fontos volt számomra. A történe­lem itt minden egyes lépésemnél előttem van. Mindez olyan irány­ba befolyásol, hogy esztergomivá válljak. Úgy gondolom, hogy vég­re az életemnek egy kellemesebb szakasza jött el ebben a városban, ahol jól érzem magam, ahol látom a lehetőségeimet a továbbfejlő­désre, ahol megtaláltam azt a tár­saságot, amelyben másképpen vi­szonyulnak hozzám, másképpen viszonyulnak környezetemhez, mint azt máshol tapasztaltam. Esztergom orvosi és emberi szem­pontból is pozitívum számomra. Szerintem egy ilyen beszélgetés­ben mindenki feltenné a kérdést, miért hagytad el Erdélyt? - Én máig nagyon szeretem Er­délyt, lélekben nem bagytam ott. Máig szülőföldem, oda megyek haza, de az a 38 év, amit nem­zeti kisebbségben töltöttem ott, az nem kívánatos számomra ma sem. Tudom, sokan sokat vitáz­nak erről. Ki kell próbálni! Ne 38 évig, csak néhány évre, tessék elmenni, és ne az akkori Romá­niába, de bárhová a világba, és tessék más nemzetiségű lenni, mint az ottaniak. Akkor az ember megérti, mit jelent magyarnak lenni, magyarnak érezni magát. Maradhattam volna ott is, gondo­lom, kialakítottam volna magam körül azt a környezetet, amit itt, de úgy éreztem, behatárolódtak a lehetőségeim. Tudod a Római Birodalom adott pillanatban na­gyon nagy volt, de amikor elért eg)' határt, voltak provinciái a pe­riférián, amelyeket fel kellett ad­nia, mert nem tudta katonailag, gazdaságilag, szervezetileg meg­tartani őket. Úgy érzem, hog)' Er­123

Next

/
Oldalképek
Tartalom