Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

Ha lenne itt egy Picasso, vagy egy Paál László azonnal piacra dobnám, de ezek a képek melyeket itt látsz, egyfajta kapcsolatot jelentenek az alkotókkal. A képzőművészet ugyanúgy részét képezi az életemnek, mint más dolgok, amik ezt színezik. Például, amikor a fiammal elmegyünk egy-egy motoros találkozóra, vagy amikor bejárjuk az ország csodálatos részeit. Aki nem élte át ezt az érzést, az el sem tudja képzelni. Ilyen és hasonló hobbikból tevődik össze az ember élete. Ahogy Kassák írta az ember élete epizódok tömege. Mint egykori kórházi dolgozó, hogyan látod a kórház jelenlegi helyzetét? - Egyet hagy jelentsek ki. Szerencsésnek tarom, hogy Esztergomban ilyen szakmai biztonságot jelentő kórház van, ahol kitűnő szakemberek vannak, és mi családorvosok számíthatunk rájuk. Ez a betegek számára is óriási jelentőséggel bír. A kórház helyzete, jövője finanszírozási kérdés. A szakemberek adottak, jelen vannak. A kórház életébe nem látok bele, ezért csak általánosságban mondhatom, hogy spórolni kellene, jobban kellene magukat reklámozni. A híd megépülte után azt remélem, hogy a kórház ki tudja terjeszteni a hatáskörét a régióra. Örülnék, ha a kórház fejlődne, plusz bevételekhez jutna. Csak üdvözölni tudom azt a törekvést, hogy a kórház visszakerült a városhoz. Mennyire érintett meg a politika. Az köztudott, hogy a rendszerváltás idején ott voltál az aktív emberek között, de késóbb visszavonultál. Csalódtál a politikában? - Én láttam a szüleim tönkremenetelét. Ha volt kizsákmányolás, az akkor volt! Keményen megviselte őket az elmúlt hazug rendszer. Amikor jött a rendszerváltás, a Bős-Nagymarossal kapcsolatos dolgok ellen szívvel lélekkel tiltakoztam. Alkalmas is voltam arra a szerepre, amikor elmentünk ide-oda és ki kellett fejteni a gondolatainkat. Abban a pillanatban, amikor effektivitás nélküli működés indult el, én alkalmatlanná váltam erre a szerepre. A dolgok nem elégítettek ki. Nem éreztem, hogy az MDFnek szüksége van rám. Egy ideig jó volt, de végül abba hagytam az aktív politizálást. 2002. szeptember 114