Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

DR. SZABÓ KLÁRA Az utóbbi években a Véradó Állomás kicsit neuralgikus pontja volt a kórháznak. Egyrészt hosszú ideig nem hozták meg központilag azokat az intézkedéseket, melyek a régóta esedékes átszervezéseket jelentették volna, másrészt nem volt végleges, felelős vezetője az itt folyó munkának. Mára megszülettek a beígért intézkedések és alapvető változások tapasztalhatók, mióta dr. Szabó Idára főorvos aszszonyt kinevezték az intézmény élére. Mikor határoztad el, hogy> megpályázod a hirdetett állást? Hogyan kerültél Esztergomba? - 1999 nyarán jutott tudomásomra, hogy itt Esztergomban van egy üres állás. Kihívásnak éreztem a lehetőséget. Korábban nem ismertem az itteni Vérellátót. Szontagh főorvos kísért végig a kórházon. Megtetszett a hely, a rendezett, virágos kórházkép. Látszott, hogy gazdái vannak ennek a kórháznak. A várossal ezidáig különösebb kapcsolatom nem volt, és hogy mit vállaltam, az csak később derült ki számomra is. Hogyan lesz valaki liematológiával foglalkozó orvos? - Ajkán Nika Mária főorvos aszszonvnál dolgoztam, aki megismertette velem a csontvelő diagnosztikát, az ő indíttatására szerettem volna elmélyülni a hematológiában és így kerültem Szombathelyre István profeszszorhoz, akinek a hematológiai gyakorlataira, még egyetemistaként is jártam, hisz Szombathely oktató kórház volt. A professzor úrnál 2 ösztöndíj elnyerésére volt lehetőségem. Először a bécsi vérbankban az őssejt szeparálásával ismerkedtem meg. Ez akkor egy új metodika volt. Ezután Vi évig Izraelben a Szlávi professzor által vezetett csontvelő transzplantációs osztályon dolgozhattam. Szerettem volna később is a csontvelő transzplantációval foglalkozni, de erre nem volt lehetőségem és módom. 115