Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

Ákos, aki jelenleg a Semmelweis Egyetem Élettani Tanszékének adjunktusa, a felnövekvő orvos generáció oktatásában vesz részt. Előnyt vagy hátrányt jelentett-e, hogy a férje is orvos? - Előnyt és sok segítséget jelentett és jelent ma is számomra. Bizonvos döntésekben kikérhetJ tem a tanácsait, sok mindenben segítségemre volt. Abban, hogy a férjem műgyűjtésre adta a fejét, nekem is volt egy kis szerepem, mert egy-két, a családomból származó festmény képezte a gyűjtemény alapját. Sőt fiatal lány korom óta volt olyan álmom, hogy képek vegyenek körül. Ezt is megadta nekem a sors. 70 év kerek szám, mi az, amit el kellett volna, vagy el kell még érnie az életben? - Szeretem a munkámat és nagyon hiányzik, hogy hónapok óta nem foghatok kezemben csecsemőt. Soha nem voltam becsvágyó, szívesen végeztem az egyszerű hétköznapi körzeti munkát. Ha egészségem engedi, a jövőben még többet szeretnék foglalkozni három unokámmal. Nagyszeréi érzés lehet az, az utcán sok-sok felnőttel találkozni, akiket csecsemőkoruktól ismer. - Több generáció nőtt fel a kezem alatt. Most a betegségem kapcsán nagyon sok szeretetet kaptam. Hihetetlenül jól esett az az aggodalom, törődés és segítség, amivel felém fordultak gyermekek, szüleik, kollegáim és ismerőseim egyaránt. Nem tudtam volna ezelőtt elképzelni, hogy az emberek szeretete ilven mértékű lehet. Jól érzem, hogy Ön egy optimizmust sugárzó életpályát futott be? - Igen, nagy sikerek elérését sohasem ambicionáltam, nem szerettem előtérbe kerülni, de főleg az utóbbi hónapok visszajelzéseit megkapva úgy érzem, elégedett lehetek. Dorog Város Képviselőtestülete emléklapot adományozott, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Díszoklevéllel ismerte el több évtizedes munkásságomat. Ma mindenhol megkeseredett, fáradt embereket látni, számomra különleges élmény volt egy megelégedett kollegával beszélgetni. Jó egészséget és gyógyidást kívánva köszönöm meg ezt Önnek! 2010. szeptember 107