Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

DR. SÖRÖS JENO Mi 25 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, amikor hármasban, - Papp Jenő gyermekgyógyász kollegával együtt - egy albérleti szobában, néhány pohár bor mellett beszélgettünk, és Te bemutattad nekem Esztergomot. Akkor már 15 éve dolgoztál itt. A mostani beszélgetésünk tehát 40 évről szól, 40 évvel ezelőtt lépted át a kórház kapuját. Először talán az egyetemi éveidről kérdeznélek. - Az egyetemen mindenkinek meg volt a professzor ideálja. Nekem szerencsém volt, hogy olyan professzorok oktattak, mint Szentágothai János vagy KrempelFrónius és még folytathatnám a sort, hisz minden medikusnak voltak olyan oktatói, akik orvosi, szakmai, erkölcsi példát adtak. Szentágothai János különösen megmaradt emlékeimben. Sok évvel az egyetem elvégzése után, már, mint a Magyar Tudományos Akadémia elnökével levelezési kapcsolatba kerültem a BősNagymarosi erőmű kapcsán. Az akkor nekem írt levele, számomra ma ereklye. Utolsó emlékem róla Szentendréhez kötődik. Posztumusz kiállítása volt ott Ilosvay Varga Istvánnak, melyet az özvegye rendezett és Szentágothai János nyitott meg. A megnyitó után odamentem hozzá. Emlékezett rám, hosszasan beszélgettem vele az élet különböző dolgairól, dedikálta számomra az Ilosvay könyvet. Pár nap múlva már a halálhírét olvastam. Térjünk át a pályakezdés éveire. - Az egyetem elvégzése után bekerültem a kórházba, és anélkül, hogy neveket említenék rengeteg rendkívül kedves, rendes kollegával ismerkedtem meg. Persze találkoztam olyanokkal is, akik miatt egy pillanatra sem bánom, hogy később, - 6 év múlva - úgy döntöttem, hogy Olajos Jancsi barátom volt körzetét megpályázom. Pályád indulásakor még kórházi orvos akartál lenni Esztergomban! 108