Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

majd jó egészséget és békés nyugdíjas éveket kívánt. Kollegáim ugyan megemlítették, hogy majd délben tartunk egy kis nyugdíjas búcsúztatót, ezt azonban nem vártam meg. Sok évre visszamenően tapasztalom, hogy a kórházi "közösségből" távozó kollegáktól nem tudunk úgy elbúcsúzni, ahogy az etikus, emberi lenne! Tudod tényleg nem vártam senkitől köszönetet, bár néhány osztálynak lett volna mit megköszönnie. Az anaestézia mindig egy kiszolgáló részleg volt. Sok-sok kollega sikerében osztoztunk, bár nem mindig elismerten, névtelenül. Ez a szomorú jelen, de hogy egy kicsit optimistább hangra váltsunk, beszéljünk a múltról. Apám revizor volt, édesanyám otthon volt a 2 gyerekkel. Sajnos O nagyon korán meghalt, 10 éves voltam akkor. Keresztanyám nevelt fel öcsémmel együtt. Apám 1956-ban külföldre távozott. Iskoláidról szólj néhány szót. 1960-ban érettségiztem Budapesten a Knézich utcában az apácáknál. Családi körülményeim miatt nem tudtam rögtön egyetemre menni, ezért elvégeztem az ápolónőképzőt. 1965-ig a Vas utcai Balassa kórház belgyógyászatán Policzer Miklós főorvos osztályán dolgoztam. Ok ott nagyon sokat segítettek az egyetemi felvételem előtt és medikus éveim alatt is. Az egyetemi éveim alatt is visszajártam hozzájuk dolgozni, a kötelező gyakorlataimat, a szigorló évemet ott töltöttem, sőt a gyermekem is ott született. Később intenzív osztályos gyakorlatomat is itt végeztem Forgách István tanár úr mellett. Miért választottad Esztergomot? Közben férjhez mentem és a férjem Leányváron lakott. Kezdetben mi is ott laktunk, néhány év múlva vásároltunk lakást Esztergomban. Hogyan lettél orvos, és anesteziológus? Tulajdonképpen ezt nem is tudom. Családomból senki sem dolgozott az egészségügyben, engem viszont ez mindig nagyon vonzott. 1971-ben végeztem el az egyetemet. Gyermekorvos szerettem volna lenni. Gyermekállás azonban Esztergomban nem volt. Az akkori igazgató Zsemberv főorvos azt mondta, legyek röntgenes, így 1975-ben a pályámat a kápolnába levő röntgenben kezdtem. Ott akkor Molnár főorvos úr és Matvasovszky Mariann dolgozott. Mivel a röntgen szakvizsgához sebészeti és belgyógyászati gyakorlat szükségeltetett és Molnár János bácsi ezért átküldött a sebészetre. Itt akkor egy nagyon jó gárdát találtam. Mátyus főorvos úr vezetése alatt Pénzes Pista, Tőrös Péter, Lantpert András, Gselntann, Róbert, Betlehem Attila dolgozott. Sajnos én az összes bemosakodó szerre allergiás voltam, ezért álltam a műtőasztal másik végéhez és ott is maradtam. Milyen volt az akkori anaesteziológia? A sebészek altattak egymásnak, és ha kellett más osztályokon is ügyeletben 2 sebész volt, az egyik altatott, ha 96