Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

kellett. Tóth Gáborné volt a szakkép­zett anaestes-asszistens, Cibula Mari akkor végezte az iskoláját. Ez időben évente 3-400 altatás lehetett a sebésze­ten és például 1971-ben az urológián 3 altatásban végzett műtét volt. Ehhez képest elég nagy a fejlődés. Igen. A 90-es évekre évi 5200-5300 narkózist végeztünk. A vezetésem alatt egyébként 6-an szakvizsgáztak le, 12 asszisztenst képeztünk, és ketten vé­geztek főiskolán. Mellékesen szültünk és felneveltünk 10 gyermeket. Nagyon akartál "anaestes" lenni? Igen. 1972-ben született a fiam. Mire visszamentem dolgozni Pénzes Pista már kialakított egy subintenzív kórtermet. 1974-ben elvégeztem az anaesteziológiai, 76-ban pedig az inten­zív tanfolyamot, 1976-ban szakvizsgáz­tam. Mire második gyermekem szüle­tése után visszatértem Pénzes Pista el­ment, így én lettem a szolgálat vezető­je. Nem zavart, hogy régebben az a n a est esi o l ági a egyél'tel m űen mell éren d el t helyzetbe volt? Nem. Nagyon jól meg voltunk az operatőrökkel, soha nem éreztük alá­rendeltnek magunkat. Jó összhang, ba­ráti viszony alakult ki közöttünk. A ma tapasztalható szakmai féltékenység ak­koriban nem volt divatos. Korábban az anaestesiológia inkább a nővérek köré­ben volt népszerű, magasabb szintű fel­adatot jelentett, hisz önállóan altattak,­hozzá kell tennem, hogy nagyon jól, lelkiismeretesen tették a dolgukat. Egyre többen lettünk- Bagala, Farkas, Russay, Csereklye, Walter, de sorolhat­nám tovább. Orvosi körökben nem volt ennyire népszerű a szakma. Sokan csak ugró­deszkának tekintették, más szakmák felé. Molnár Péter pl. néhány nappal a szakvizsgája előtt ment Pestre sebész­nek. Kevesen tudják, hogy Püspöki Mária, Páesa Szilvia is nálunk kezdett. Azért az orvoslétszámunk is lassan gya­rapodott. Mátéffv Ági és Szepesi Bor­bála személyében nagyon jó kollegák­ra találtam sok éven keresztül. A nyolc­vanas évek végére így aztán fokozato­san osztállyá szerveződtünk, 3 orvossal és 10 asszisztenssel. Később jöttek új kollegák: Polgár Eva, Kanász Gábor, Bándy Éva, Csordás Zoltán. Megváltozott az anaestesia megítélése az elmúlt évtizedekben. Azért változott meg, mert elkezd­ték oktatni az egyetemen. Sokáig csak a sebészet néhány tétele volt a vizsgá­kon. Mióta Pénzes Pista professzor lett, tantárgyként oktatják az intenzív terá­piát és a fiatalok körében népszerű lett. Milyen volt a kapcsolatod a későbbi­ekben Pénzes professzorral? Az első perctől napjainkig rendkí­vül jónak mondható. Bármilyen segít­ségre volt szükségünk, azt tőle mindig megkaptuk. Magánemberként is jó a viszonyunk. Amikor nagy létszámhi­ánnyal küszködtünk, kollegákat kül­dött Esztergomba, ők ma is szívesen járnak ügyelni hozzánk. Térjünk vissza egy kicsit a pályakezdé­sed környékére. Milyen volt akkor az esz­tergomi kórház. Kik voltak más osztályo­kon a kollegáid? 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom