Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

- Ellenkezés nélkül elengedték Eszter­gomból? - Én tudtam, hogy egy magasabb kvalitású állást megpályázva kötelesek oda elengedni. Megnéztem a kineve­zési papíromat, amire rá volt írva, hogy ez a kinevezés két év múlva minden külön értesítés nélkül megszűnik. A lejárta előtt hat hónappal törvény sze­rint közölni kellett, hogy megakarnak­e hosszabbítani. Kzt Bárdy igazgató úr elfelejtette. Még így sem volt minden zökkenő nélküli a távozásom, mert volt akkoriban egy megyei utasítás, mely szerint tekintettel arra, hogy folyik a falu szocializálása a vidéki doktorok nem menekülhetnek a fővárosba. Há­rom nappal a szerződésem lejárta előtt szabadságot kértem, és amikor meg­kaptam, akkor kértem a munkaköny­vemet. Az igazgató úr így is bepanaszolt a Minisztériumban, hogy el akarom hagyni a megyét. - Hogyan fogadták a Kardiológiai In­tézetben? - Gottsegen professzor hívott és fel­vett, csak éppen nem kaptam fizetést, mert a személyzetis nem írta alá a mun­kakönyvemet. A dolog úgy oldódott meg, hogy Gottsegen professzor szoci­áldemokrata révén jóban volt Marosánnal. 1960-ban Marosán a hatal­ma csúcsára ért, leordította az akkori miniszteri személyzetist és öt perc alatt alá lettek írva a papírjaim. - Lehet azt mondani, hogy a professzor úr hagyta örökül az esztergomi belgyógyá­szatra a kardiológiai profilt? - Nem tudom, én tényleg erősen érdeklődtem a kardiológia iránt. Szontagh Csaba akkor jött, mint medi­kus és nyilván megtetszett ez neki. A kardiológia nagyon egzakt része a me­dicinának. nem olyan, mint a hasi bel­gyógyászat, jól mérhető adatai vannak. Csabát talán ez fogta meg, és persze a betegség prevalenciája. Valószínű így alakulhatott ki az érdeklődés Eszter­gomban is a kardiológia iránt. - A közgondolkodásba az orvos azt je­lenti, hogy a számok világától messze ide­geit. Professzor úrról köztudott a számok maximális tisztelete, hogyan lehet össze­egyeztetni a humán és a reálszférát, úgy hogy ne vesszék el a humánum? - Medikus koromban, titokban azért jártam be a teológiára, mert psvchológiát nem tanítottak sehol, csak valami kifacsart materialista szemlélet­tel átitatott áltudományt. Éreztem, hogy a psvchológiát valahol meg kéne tanulni. Freud, Adler és Jung óta ko­moly eredményeket ért el ez a tudo­mány. Ezt azonban csak a hittudomá­nyi akadémián tanították. Égy páran a szó szoros értelmében a templomon át szöktünk be Zemplén professzor elő­adásaira. Emlékszem egyszer a csodá­ról beszélt, az érzéki csalódás meg a csoda gyakran összetéveszthető. A cso­dának nem az a lényege, hogy a termé­szeti törvényekkel szemben lépjen fel, hanem az, hogy azáltal, hogy ott és ak­kor valami rendkívüli történik, ami a hitet erősíti és/vagy erkölcsi jót ered­ményez. Tehát ha nincs rá igazi indok, attól az még lehet, hogy a természetes törvények szerint működik. Egy maga­sabb rendű fölhasználása egy rendkívüli eseménynek, ezt nevezi a hittudomány csodának. Gratia supponit naturam ct perficit- a kegyelem feltételezi a termé­8

Next

/
Oldalképek
Tartalom