Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

- Ellenkezés nélkül elengedték Esztergomból? - Én tudtam, hogy egy magasabb kvalitású állást megpályázva kötelesek oda elengedni. Megnéztem a kinevezési papíromat, amire rá volt írva, hogy ez a kinevezés két év múlva minden külön értesítés nélkül megszűnik. A lejárta előtt hat hónappal törvény szerint közölni kellett, hogy megakarnake hosszabbítani. Kzt Bárdy igazgató úr elfelejtette. Még így sem volt minden zökkenő nélküli a távozásom, mert volt akkoriban egy megyei utasítás, mely szerint tekintettel arra, hogy folyik a falu szocializálása a vidéki doktorok nem menekülhetnek a fővárosba. Három nappal a szerződésem lejárta előtt szabadságot kértem, és amikor megkaptam, akkor kértem a munkakönyvemet. Az igazgató úr így is bepanaszolt a Minisztériumban, hogy el akarom hagyni a megyét. - Hogyan fogadták a Kardiológiai Intézetben? - Gottsegen professzor hívott és felvett, csak éppen nem kaptam fizetést, mert a személyzetis nem írta alá a munkakönyvemet. A dolog úgy oldódott meg, hogy Gottsegen professzor szociáldemokrata révén jóban volt Marosánnal. 1960-ban Marosán a hatalma csúcsára ért, leordította az akkori miniszteri személyzetist és öt perc alatt alá lettek írva a papírjaim. - Lehet azt mondani, hogy a professzor úr hagyta örökül az esztergomi belgyógyászatra a kardiológiai profilt? - Nem tudom, én tényleg erősen érdeklődtem a kardiológia iránt. Szontagh Csaba akkor jött, mint medikus és nyilván megtetszett ez neki. A kardiológia nagyon egzakt része a medicinának. nem olyan, mint a hasi belgyógyászat, jól mérhető adatai vannak. Csabát talán ez fogta meg, és persze a betegség prevalenciája. Valószínű így alakulhatott ki az érdeklődés Esztergomban is a kardiológia iránt. - A közgondolkodásba az orvos azt jelenti, hogy a számok világától messze idegeit. Professzor úrról köztudott a számok maximális tisztelete, hogyan lehet összeegyeztetni a humán és a reálszférát, úgy hogy ne vesszék el a humánum? - Medikus koromban, titokban azért jártam be a teológiára, mert psvchológiát nem tanítottak sehol, csak valami kifacsart materialista szemlélettel átitatott áltudományt. Éreztem, hogy a psvchológiát valahol meg kéne tanulni. Freud, Adler és Jung óta komoly eredményeket ért el ez a tudomány. Ezt azonban csak a hittudományi akadémián tanították. Égy páran a szó szoros értelmében a templomon át szöktünk be Zemplén professzor előadásaira. Emlékszem egyszer a csodáról beszélt, az érzéki csalódás meg a csoda gyakran összetéveszthető. A csodának nem az a lényege, hogy a természeti törvényekkel szemben lépjen fel, hanem az, hogy azáltal, hogy ott és akkor valami rendkívüli történik, ami a hitet erősíti és/vagy erkölcsi jót eredményez. Tehát ha nincs rá igazi indok, attól az még lehet, hogy a természetes törvények szerint működik. Egy magasabb rendű fölhasználása egy rendkívüli eseménynek, ezt nevezi a hittudomány csodának. Gratia supponit naturam ct perficit- a kegyelem feltételezi a termé8