Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

végképpen Újpest drukker lett belőlem. Mivel az életem döntő részét vidéken éltem le, igazán közel csak akkor kerültem Budapesthez, amikor 1966ban esztergomi lakos lettem. Végre irt volt a lehetőség, hogy kedvenc csapatomnak nem csak szurkolója, hanem rendszeres nézője is lehettem. És mit ad a sors, abba az időben egy középiskolai barátom volt az akkor már Újpesti Dózsa néven szereplő egyesület elnöke. O jól tudta rólam, hogy milyen lelkes híve voltam és vagyok csapatának és így, amikor először találkoztunk az újpesti stadionban rögtön díszpáholy jegyet biztosított a számomra és számtalanszor magával vitt a csapat vidéki mérkőzéseire is. Amikor 15 évvel ezelőtt visszavonult, lehozta hozzám az utódját Hólya Istvánt, akivel a mai napig is őszinte barátság köt össze. Amíg ő volt az elnök még szorosabb kapcsolatom alakult ki a csapattal. Ma sajnos nagyon elszomorító a kedvenc csapatom helyzete, de bízom benne, hogy azért jövőre is az első osztályban fogják vívni a csatáikat, mert azért valljuk be őszintén az Újpest nélkül sokkal színtelenebb lenne az N.B.I.-es mezőny. A jelenlegi gyászos hangulatomat csak az tudja felvidítani, hogy a csabai "legendás lila-fehérek" fennállásuk óta még soha nem szerepeltek ilyen fényesen, mint az idén. Öröm az ürömben. Sportolt valamit versenyszerűen? Futballoztam az iskola válogatottban. Egyetemista és fiatal orvos koromban versenyszerűen sakkoztam a Medikus-kör és a gyulai, valamit a szombathelyi kórház sakk-csapatában. A sakkozás rengeteg időmet vitte el. Mivel kiugró eredményekkel nem dicsekedhettem, ezért jobbnak láttam felhagyni a versenyeken való részvétellel. Beszéljünk ezek után az utazásokról! Ami az utazásaimat illeti abbanmint általában- a szerencsének is jócskán része volt. Jóllehet magán emberként is sokat utazgattam, de nem többet, mint az az értelmiségi réteg, akik előtt a kádári idők "puha szakaszában" megnyílt a lehetőség. A lányom 1974-ben történt disszidálása után ugyan 5 évre felkerültem a tiltó listára, az akkori rendelkezéseknek megfelelően, de utána pont az ő, és a vejem révén sok mindent bepótolhattam. Velük számtalan nyugat-európai úton vettünk részt a családommal. A másik bázisom egy gyermekkori barátom, aki 1956-ban Amerikába tette át a székhelyét. Nála 1969-ben és 1987-ben 2-2 hónapot tölthettem el és részben az ő, részben más az USA-ban élő barátaim révén sikerült az Egyesült Államok és Kanada legszebb és legérdekesebb részeit felkeresnem. Külföldi útjaim túlnyomó része azonban szakmai jellegű volt. Még a szombathelyi időben több mint 2 hónapot töltöttem el az egyik jónevű londoni szemészeti intézetben, de igazából Esztergomba kerülésem után nyílt meg számomra a soha nem sejtette lehetőség. Óriási szerencsém volt, hogy itt működött az ország egyetlen szemüvegkeret gyára, amelynek a vezetőségével hamarosan szoros szakmai kapcsolatunk alakult ki. Ennek kapcsán Pojbics Jenővel-az akkori műszaki igazgatóval megkonstruáltuk a világ első mozgó látásvizsgáló ambulanciáját: 85