Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

amely magában foglalt egy komplett szemorvosi rendelőt és egy modernül berendezett optikus műhelyt. A buszt 1980 májusában mutattuk be a nagy­közönségnek a Budapesti Ipari Vásár­ban megrendezett kiállításokon. Szám­talan magyar városban is bemutattuk munka közben a szakembereknek és a szemüveget igénylő lakosságnak. 1982 őszén Sanghajban jártam a busszal kapcsolatos hivatalos dolgok intézése végett és ennek lett az ered­ménye, hogy 1984 novemberében ki­állíthattuk a Pekingben megrendezés­re került egészségügyi kiállításon. Illet­ve kiállíthattuk volna, ha szeptember­ben, Hamburgban hajóra tett jármű több mint 2 hónap alatt odaért volna. Nagy blama volt, amit most nem aka­rok részletezni. Végre december 20-a körül megérkezett a busz, ami a magyar nagykövetség udvarán nyert elhelye­zést. 1985 januárjában egy optikus tár­sammal együtt újból kiutaztam Peking­be, hogy a szakembereknek bemutat­hassuk munka közben. Ennek az lett a vége, hogy egy orvosi műszer gyár meg­vette a járművet- nyilván koppintási célzattal- de nekik is az volt a kiköté­sük, hogy az ő dolgozóikat is tanítsuk be. Ennek megfelelően júliusban ismét kiutaztunk Pekingbe. Erre az utamra 2 héttel az akut "szívbajom" után került sor, amikor is közel másfél napot töl­töttem el a bel-intenzíven. Ez alkalom­mal a csodálatosan szép dél-kínai mil­liós városban, Guvang-ban töltöttünk el 2 hetet. Vendéglátóink a kevés munka mellett mindennapra gazdag programo­kat állítottak össze, amelyekben több napos kirándulások is szerepeltek cso­dálatos tájakon. Guvangból visszatérve Pekingbe még 5 napig voltunk a kínai kereskedelmi intézet vendégei. Jólle­het már az előző útjaimon is megismer­kedhettem a Kínai Nagyfallal, de ez alkalommal is kötelező volt ide elzarán­dokolni. Múzeumok, képtárak, Ming-sírok, tiltott város és még a Videoton labda­rugóinak a vendégjátéka színesítették napjainkat. A négy kínai utam adott alkalmat arra is, hogy oda- és visszautaztamban, 2 alkalommal is időzhettem néhány napot Tokióban, és 3 napot a felejthe­tetlenül szép és sejtelmes Bankokban. Utolsó hosszabb lélegzetű külföldi utamra 1990 tavaszán került sor, ami­kor is 20 szemorvos kollégámmal 12 na­pot tölthettem el Szingapúrban, egy ott megrendezett világ kongresszus részt­vevőjeként. Nem hiszem, hogy világon sokkal több szebb város lenne, mint ez a csodálatos gyöngyszeme Dél-kelet Ázsiának. Már megérkezésünkkor le­nyűgözött mindenkit a Changi-airport félelmetes méreteivel és pompájával. A Ferihegyi repülő terek karavánszerájok a szigapuri mellett. Hányszor mondo­gattuk egymásnak, hogy a 4 kis tigris úgy elhúzott mellettünk, hogy lassan a hátát is alig fogjuk látni. Végezetül, (le nem utolsósorban a szak­máról szeretnék beszélgetni a főorvos úr­ral. Hogyan mi módon került hozzánk, Esztergomba a szombathelyi kórházból, ahol előzőleg dolgozott? Ez egy nagyon érdekes történet. 1966. április 9-én nagypénteken a mű­tőben tartózkodtam, a főnököm műtét­jét néztem, amikor a telefonhoz hívtak. Legnagyobb meglepetésemre az egész­ségügyi minisztériumból keresett a kór­házi főosztály vezetője, történetesen ő is szemész volt és jó barátja a főnököm­86

Next

/
Oldalképek
Tartalom