Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

ennyire ki van merülve, annak könnyebb munkabeosztásra van szüksége." így kerültem a tüdőosztályra, bár én egyébtől sem féltem jobban, mint a TBC-től, mert gyermekkoromban majdnem belehaltam, Szigeti Pista bácsival pedig volt egy korábbi afférom. Ugyan Mohos Iván a tüdőosztályon pártfogolt, de úgy éreztem itt Esztergomban, ígérhetnek akármit, az nem lesz úgy. Egy csomó kiszórás jellegű dolog is ért, szóval kijózanodtam. Mennyasszonyomnak klinikai állása volt Budapesten és nem akart lejönni. - Mielőtt elhagynánk Esztergomot, még egyszer menjünk vissza a múltba. Gyermekkoráról, családi körülményeiről szeretném kérdezni. - Nekem hét éves koromban meghaltak a szüleim, gombamérgezésben. Vendégségben ettük, én is, de nekem szerencsém volt. Édesanyám testvére egy somogyi állatorvos felesége volt és Ok vettek magunkhoz harmadik gyerekként, míg gimnáziumba nem kerültem. Egy kis faluban éltünk, ahol 10 km-re volt a vasútállomás is. Jó tanuló voltam és később Budapesten egy árvaházban szereztek helyet a tanulmányaim idejére. Ezzel kettős életem kezdődött. Az árvaházban a társadalom legalján szereplő tagként éltem, a faluban pedig fiataluraztak. A szünidőket mindig Somogyban töltöttem. Az árvaház szörnyűséges hely volt, innen kitörni két lehetőségem lehetett és mindkettőt megragadtam. Az egyik a Regnum Marianum cserkészcsapat volt, mely később Mária kongregáció formát öltött, amikora cserkészetet megszüntették, majd illegális ifjúsági mozgalom volt, amikor a Mária kongregációkat is betiltották. A másik lehetőség, hogy délutánonként elhagyhassam az árvaházat az volt, hogy tanítványokat vállaltam. Később a sport is segített. Atlctizáltam, KISOSZ-bajnokságot nyertem, 11.2-es 100 méterrel. Ezt a gyorsaságot ma is fel tudom használni a teniszben. - Térjünk vissza Esztergomhoz. Érdekes módon mégsem lett itt Weimar. Úgy érzem, hogy akik "megfutottak" a pályán, azok mindig elhagyták Esztergomot. - Esztergom abban az időben mindig Doroggal került összehasonlításra. Dorog volt az új szocialista bányaváros. Nem egy 4000 forintos nyugdíjszelvényt láttam, amikor az én fizetésem 800 forint volt. Esztergom volt az ellenség, a múlt, a klerikalizmus. Én próbáltam kapcsolatokat teremteni a kispapok képzésének javítása érdekében. Informatikára, komputertechnikára gondolok. Boda Lacival nagyokat pingpongoztunk. Farkas Attilát a Keresztény Múzeumban azért ismertem, mert velem volt az árvaházban. SchwarczEggenhofer kormányzó urat hivatalból látogattam, hisz néha injectiót kellett neki adnom. A belbiztonsági szervek kérdőre is vontak, hogy mit mászkálok én a Palotába. Ez és sok más dolog jelezte nekem, hogy egyrészt szakmailag nem vagyok biztonságban, mert a politika abban az időben, akármikor felülbírálhatta a szakmai alkalmasságot, másrészt maga a város sem tudott volna megvédeni. Szóval kijózanodtam abból az álomból, hogy tehetséges fiatalokkal itt Weimart lehet létrehozni. Kapóra jött az is, hogy a Kardiológiai Intézetben megüresedett egy állás. 7