Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

- Térjünk vissza Budapestre. Hogyan in dúltak ta n ulmánya i ? A gimnázium után a Budapesti Orvostudományi Egyetemre iratkoztam be. Mikor régi gimnáziumi matematikatanárom, aki osztályfőnököm is volt, ezt megtudta, teljesen kiborult. Ezért mikor hazamentem, közöltem a szüleimmel, nem megyek az orvosira, mérnök leszek. A családban unokabátyám orvos volt, ő próbált rábeszélni, végiilis maradt az orvosi pálya, de a későbbiekben sem tudtam elszakadni a matematikától. Jelenlegi hobbymnak is talán ez az indítéka. - Az egyetemi évekről kérdezném. Volte utóvizsgája? Milyen eredménnyel végzett? Utóvizsgám nem volt és épp valamelyik nap mutattam unokámnak az indexeimet: summa cum laude avattak doktorrá. - Tanítói közül kikre emlékszik vissza jósszívvel? Mindegyikre. Abban az időben olyan tekintélyek voltak, amilyenek azóta sincsenek. Az anatómiát Kiss Ferenc professzor, a kémiát az esztergomi származású Gróh Gyula, az élettant Mansfeld Géza tanította, a biokémiai intézet vezetője Szent-Györgyi Albert volt. O Szegedről jött Pestre, megtartotta az első előadását, majd rövid huzavona után- mert nehezen engedték be Amerikába- az Óceánon túlra távozott. Egy évig az intézetben dolgoztam Laki Kálmán adjunctus mellett. írtam egy jegyzetet, ebből tanult az évfolyam, így vizsgát sem kellett tennem. - Mikor indult el a sebészet felé? Mint említettem unokabátyám szülész volt, ez nekem is tetszett volna, de amit igazán szerettem az a műtéttan volt. Ügy éreztem inkább sebész leszek, hisz az szélesebb területet ölel fel, és a manuális készségem sosem volt rossz, így már az egyetemen eldöntöttem, hogy sebész leszek. 1951-ben végeztem. - Hogyan lehetett akkor álláshoz jutni? A minisztériumban "kádereztek". Vidékre kellett volna mennem, de nem akartam. Először Dunaújvárost ajánlották, majd mivel időközben megnősültem, egy akkor új budapesti kórházba fogadtam el ajánlatot a Tététnyi úton. Főnökömtől, Mészáros Károlytól az alapokat sikerült eltanulnom. Bár önállóságom minimális volt. Mészáros Károlyt Littmann Imre követte, aki mellet önálló sebész lehettem, és bár Littmann Imre infarctust kapott, pályám mégsem tört meg, mikor őt kinevezték 1964-ben az OTKI-ba, engem magával vitt. 1968-ig dolgoztam a professzor Űr mellett és a legnagyobb egyetértésben és szeretetben váltam el tőle, amikor az esztergomi állást megpályáztam. Esztergomban közvetlen elődöm Csernohorszky Vilmos volt, aki néhány heti osztályvezetés után disszidált. - Az Ón fejében nem fordult meg a gondolat, hogy külföldre távozik? De igen. A lehetőségem is meglett volna, de nem tettem meg. Ezt életem nagy hibájának tartom. 66