Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

- Nem hittan volna, hogy ezt ma is így gondolja. Hogyan képzelte volna el külföldön? Miben lett volna más, több az élete ott? Ahogy cl tudom képzelni, én ott is sebész lettem volna. A Balatont 19 éves koromban láttam meg először, a tengert 30 év fölött. Kint valószínűleg anyagilag abszolút gond nélkül életem volna. Nagy gazdagságra sohasem vágytam, de olyanra igen, hogy elmehessek pl. nyaralni oda, ahova akarok. - Ki tanította volna meg operálni az esztergo m i sebészeket? Nincs pótolhatatlan ember. - Esztergomban mégis felnőtt egy generáció, mely mindent a főorvos úrnak köszönhet. A sebészetnél Ön többet tett. dalán olyan főnökeim voltak, akik láttatták velem: nem elég egy beteget megoperálni; sőt az csak egy kis része a sebészetnek. Hogy gondolkozzék a sebész, az mindenütt hozzátartozik a szakmához. - Milyen volt az esztergomi sebészet, mikor ideérkezett? Rajtam kívül akkor két orvos volt itt, egyikük sem operált önállóan, még egy appendectomiát sem. Aneszteziológus nem voir, csak egy asszisztensnő, a jelenlegi ápolási igazgató, aki önállóan még nem altatott. Műtősnőm Bécsi Mária és Tingyela Mihály volt. Egy altatógépünk volt (kölcsönben), de azt is visszakérték. Ez volt az őskor. - Hogyan néztek ki akkor a kezdő fizetések? A kezdő orvosi fizetés- amikor én kezdtem- 800 forint, a szakorvosi bér 1900 forint volt. Én, mint osztályvezető 3.300 forinttal kezdtem. Ebből akkortudtam venni 1100 liter szuper benzint, mert 2.70 volt a normál és a 3.- a szuper benzin. Igv könnyű összehasonlítani egy mostani főorvosi fizetéssel. - Hogyan látja ma- nemcsak ezen számok tükrében- az orvosok helyzetét? Az anyagi helyzete mindenkinek katasztrofális, aki nem a kereskedelemben, vagy a maszek szférában él és dolgozik. Sokkal rosszabb a véleményem az egészségügyről most, mint aktív orvos koromban volt. Tisztábban látom, hogy milyen követelményrendszert támaszt a társadalom, és ennek sem a múltban, sem a jelenben az egészségügy nem tud megfelelni. Meg sem közelíti azt az elvárást, ami pedig a társadalom részéről jogos lenne. Szerintem valamilyen gyógyító szerzetesrendhez kellene tartoznia azoknak, akik az egészségügyi feladatokat ellátják, legyen az ápolószemélyzet, vagy orvos. Ehhez hozzátartozna a teljes anyagi függetlenség is. El kellene érni, hogy abszolút érdektelen legyen, hogy a beteg fizet vagy nem fizet, éjszaka vagy nappal van... - Meg lehet-e számolni, hogy hány műtétet végzett életében? 1000-ig számoltam. Ezt 4 év alatt tudtam le. I tána már kevesebbet, mert másokat tanítottam, de ebből már lehet következtetni, hisz 40 évig voltam sebész. Egy Esztergomhoz közeli nagyságrendű várost biztosan végigoperáltam. 69