Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Dr. Mátyus Lajos . • \ \ Vaszary Kolos Kórház történetében mindig meghatározó személyiségek voltak a sebészek, elég csak Gönczy Bélára, vagy Eggenhofer Bélára gondolnunk. Ilyen x meghatározó egyéniség volt az elmúlt évtizedekben Mátyus Lajos sebész főorvos. Bármilyen komoly probléma volt az intézményben, őt elsőként hívták, az ő segítségét kérték és fogadták el. Ha hívják, még ma is szívesen bemosakszik és a műtőasztal mellé áll. Otthonában beszélgettem vele, egy februári délután. - Remeg-e a főorvos úr keze? Nem. - Akkor miért hagyta abba a hivatásának gyakorlását Ez azért érdekes kérdés, mert kórházunkban a "generációváltás" komoly problémát jelent. Én valóban kilógok a sorból, mert egy kicsit előbb hagytam abba. Kétségtelen másoknak is föltűnt- elsősorban baráti körömben- hogy miért akarok én nyugdíjba menni, mikor senki sem bánt. Két fontos dolgot kell ezzel kapcsolatban elmondanom. Az egyik a "piaci értékítélet", a másik a kórházon belüli tényező. Röviden az elsőről: Meguntam azt, hogy az én munkámról, és a sebészeti osztály munkájáról, úgy alkossanak véleményt, hogy fogalmuk sincs annak lényegéről. Konkrét támadás ugyan nem érte a sebészetet, de talán én érzékenyebb voltam, mint illett volna. Ami az intézeten belüli tényezőt illeti: sok-sok apró bosszúság, melyek szummálódva egyre nőttek..., lassan-lassan évek alatt telt a pohár, majd kicsordult. Ez bekövetkezhetett volna másfél évvel hamarabb is, vagy csak mostanság és akkor talán én is veszekednék az orvosigazgatónkkal, hogy miért küld nyugdíjba. - Ön a fővárosból érkezett Esz fingomba. Milyen úton került Esztergomba? A fővárosnak a betegek szemében mindig volt, és most is van egy olyan nimbusza, ami érthetetlen volt számomra, különösen akkor, amikor olyan helyre ment el vagy megy el ma is l-l beteg, ahova magam nem mennék. Én egyébként Abádszalókon születtem. Egerben, Kassán, majd Pesten jártam gimnáziumba. Mikor a Felvidéket visszacsatolták, szüleimmel- akiknek ott vendéglőjük volt- Kassára költöztünk. Rövid időt töltöttünk Kassán, majd az egész család Pestre került. - Mikor járt utoljára Kassán, a Dómba, I /. Rákóczi Ferenc sírjánál? 34 éve nászutamon, azóta nem. Néhány érdekes emlékem azért maradt a városról. Akkor hallottam életemben először olyat, hogy egy vendéglőben (az akkori Csehszlovákiában) egy asztalhoz ült egy magas rangú katonatiszt egy utcaseprővel. Az akkori magyar hadseregben ez szentségtörés lett volna. 65