Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

mellett. 19S7 óta címzetes egyetemi tanár. A fentiek tükrében meg kell kérdeznem, az utóbbi időben számos megnyilvánulásában sugallja, hogy ön egy másodosztályú állampolgársági státuszt élvező magyar értelmiségi volt és a múltban üldöztetések érték. Kérem, magyarázza el ezen üldöztetések lényegét! Az üldöztetés, ami valóban üldöztetés volt, az a politikai rendszer keménységével, ill. lágyságával változott. Az ötvenes években engem nyílt ellenségnek mondtak. Majd jött a forradalom. Meg kell, hogy mondjam, hogy én mind két kis gyerek apja, akkor rendkívül félrehúzódó, gyáva módon viselkedtem. Semmiben nem vettem részt, hiába szólítottak tel. I tána azt hittem, hogy engem elfogadnak. 1958-ban újra megtagadtak és kitiltottak az ország összes klinikájáról. Azt mondták, az ifjúságra káros hatással vagyok, velük nem érintkezhetek. Ez a periódus tartott a 70- es évekig. Itt Esztergomban ez az üldöztetés átment egyfajta "fékezésbe". Szeretném megjegyezni, hogy én minden szakmai utamat nyaralással kötöttem egybe, és saját pénzemből finanszíroztam, vagy az utóbbi években meghívtak és a minisztérium támogatott. Három ösztöndíjamat utasították vissza Amerikába, Japánba. Amikor ide kerültem 1968-ban, rögtön bekapcsolódtam a klinikai munkába. Juhász professzor a volt főnököm, aki maga is Sántha tanítvány volt, maximálisan támogatott engem. Óriási szakmai pártfogás sugárzott felém, és ez kihatott a politikai dolgokra is. Valószínűleg azt mondták, ez az ember csak hasznot hajt nekünk azzal, hogy fejleszti a szakmát. Ez lehetett a magyarázata szakmai sikeremnek. így azt mondhatom, hogy egy idő után akadályozott lettem, majd mellőzött, majd neutrális voltam, azaz megengedték azt, hogy saját erőmből azt csináljak amit akarok. Ebben van a dolgok dinamikája. Szomorú megjegyzést kell tennem, hogy az un. reformkommunizmus periódusában 1988-tól a tekintélyem, elismertségem egyre javult, s most a rendszerváltás 3. évében- elvárásaim ellenére szakmai, politikai, etikai alapok mellett- ellenkező előjelű, környezetem egyes csoportjainak velem szemben való magatartása. - Milyen tanácsokkal látná el utódját most, amikor annak személye még nem ismert? Ismerve a jelölteket, öt szakvizsgával egyik sem rendelkezik. 1 Itódomnak tovább kell fejleszteni a szakmát, ne hagyja lezülleni bármilyen pénzügyi okokra hivatkozik bárki. Teremtsen olyan jó viszonyt az emberekkel, mint én. Mindenkiről szívesen elmondom neki a tapasztalataimat, mert mindenkit ismerek, hiába hiszik, hogy én csak a tudománnyal foglalkoztam. Azt a közvetlen, de tekintélyt parancsoló viszonyt próbálja fenntartani, amit én elkezdtem, talán neki jobb sanszai lesznek, mint nekem, mivel az utóbbi években próbáltak lejáratni. Legyen szigorú, a szakmai fejlesztés mellett az osztály életébe rendszerességet vigyen. Szigorúan követelje meg a nálam hanyatlóban levő orvosadminisztrációt. Teremtsen minden irányba rendkívül jó kapcsolatokat, nem csak szakmai vonatkozásban. Végül még egy fontos tanács. Becsülje meg a jelenlegi orvosi gárdát, mert a kritikai megjegyzéseim ellenére szakmailag, emberileg dicsé59