Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

rendő orvosaim vannak. A többi dolgozómra is ugyanezt mondhatom. - Hogyan képzeli el nyugdíjas éveit? Sajnos a kórház anyagi helyzetére hivatkozva nem óhajt tovább alkalmazni csak minimális időben, ha az utódom erre igényt tart. A nyugdíjra lelkileg már előre felkészültem, de mint mindenki tudja, egyenesbe akartam tenni a helyi "agyi érbeteg központ" működését. - Megkérdezhetem, hogy mennyi lesz a nyugdíja 46 év munka után? Kb. 250-300 dollárnak megfelelő összeg havonta, ami kevesebb, mint a munkanélküli segély Amerikában vagy Németországban. Romhányi professzortól kérdezték meg már túl a 80as évein- foglalja össze öregkori arspoetikáját. Mondása az öregségre nem csak filozófiai, hanem anyagi jellegű is lehet "egy fokkal okosabb és két fokkal szerényebb lettem". Mennyire igaz. Visszatérve a kérdésre: Tatabányán szeretném megszervezni a neuropathológiai laboratóriumot. Folytatom a miskolci, közel 30 éves neurológiai munkámat. Szegeden egy doktori fokozattal kapcsolatos képzésben kértek fel tanfolyamvezetésre. Az OTE-en a szakvizsgázandó neurológusok részére tanfolyamot kezdtek, és jegyzetet írok nekik, ami már a nyomdában van. Magánpraktizálni fogok a régi betegeim miatt. Szeretném- akár ingyen is, ha megengedik- az epilepsia gondozást és az LT1 vizsgálatok egy részét továbbvinni, ami a szívemhez nőtt. Terveim közt szerepel egy új monographia megjelentetése, melynek előzetes példánya asztalomon van, és végül nagydoktori disszertációmról annyit, hogy csaknem teljesen kész. - Mindezen munkák elvégzéséhez kívánok a Professzor Urnák, úgy hiszem a kórház valamennyi dolgozója nevében sikert és egészséget, kívánom továbbá, hogy az elkövetkezendő évek megszüntessék azt a pesszimizmust, elkeseredettséget, amit jogosan vagy kevésbé jogosan érzett. Úgy gondolom, hogyha a kommunizmus alatt a munkám és tudásom miatt nem tudtak legyőzni, akkor- ha egészségem engedi- a rendszerváltás által kitermelődött "ellenségeim" sem bírják aktivitásom megakadályozni. Tudom, hogy a "politikának nincs szíve". /La politicjne n" a pas d" entrailles / , de ha "nem magunkért, hanem az emberek egészségéért és a haladásért kell munkánkat végezni" elv érvényesül a gyakorlatban, akkor még számomra is lesz sok feladat. - Professzor Űr, Ön 1968. szeptember 11-én kezdett el intézményünkben dolgozni, 25 éi' nem kis idő. Valamennyi kolléga nevében e jubileum alkalmából is gratulálok. Köszönöm a beszélgetést. 1995. szeptember 60