Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Igaz barátom Török Pál Miskolcon, aki a Sántha iskolához tartozik, helyben pedig dr. Bense Imre, akit nem kell bemutatnom senkinek Esztergomban. Ha a baráti fogalom tágítható, akkor talán azt mondhatom, hogy az ország­ban azon kevés emberek közé tarto­zom, akinek a viszonya minden szak­mabelivel kifogástalannak volt mond­ható, pedig bírálataim időnként szigo­rúak, objektívak voltak, amit a kórház orvosai is érezhettek. - Milyen meghatározó könyv élményei voltak életében, ki a legkedvesebb költője, melyik a legkedvesebb verse? Költészetben számomra Ady End­re jelenti a csúcsot, róla annak idején az önképzőkörben tanulmányt írtam. O mindent megírt, tőle az élet minden kérdésére választ lehet kapni. Könyv élményeimről? A betűnek a rabja va­gyok. Imádom, pl. a cowbovregénye­ket, szeretem a krimiket. Az angol nyelvtudásomat ezeken keresztül fej­lesztettem, de angolul és németül klasszikusokat is olvasok. A klassziku­sok közül is számos kedvencem van, imádom Victor Hugót, szeretem Jóka­it, Dumas-t, a modern amerikai irodal­mat. Ami a versben Ady, a drámában Shakespeare. A prózában szerteágazó az olvasottságom. Standhal-tól kezdve Hemingway-ig, de mindent elolvastam az erdélyi íróktól és Szabó Magdától is. A zene is hobbym. /Amikor több időm volt, magam is aktívan zenéltem. / Nem szégyenlem, hogy egy Wágner operát alig hallgatok végig, szemben Verdivel, vagy Beethowent előnyben részesítem Bartókkal szemben, akit viszont, mint magyar embert mindenki fölött elisme­rek. - Hogyan lett orvos? Mindig mérnök akartam lenni, bár a matematikát utáltam. Érettségi előtt édesanyám hirtelen betegsége alatt a mi kisközségünkben két szigorló orvos látta el a feladatokat. Nekik segítettem és az ő lelkesedésük valahogy olyan hivatásérzést indított el bennem, hogy bejelentettem apámnak, hogy beiratko­zom a debreceni orvosi egyetemre. - Sikeres debreceni pályája után miért pont Esztergomot választotta 1968-ban? Irtó egyszerű. Én akkor túlkoros, 42 éves adjunctus voltam, és Debrecen­ben- bár már kandidátusjelölt voltam­előbbre jutnom nem lehetett. Főnö­köm azt mondta "Lóri addig amíg be tudok jönni az osztályra, nem megyek nyugdíjba". Ügy éreztem, nekem önál­lónak kell lennem. Akkoriban vidéken 32 éves osztályvezető főorvosok is vol­tak. Esztergom azért tetszett, mert itt előzőleg sem ideg, sem elmeosztály nem volt, és így szervezési kézségemet is megmutathattam. Az akkori igazga­tó dr. Lélek István nagyon aktív, szá­momra szimpatikus, törekvő neves fő­orvosokat gyűjtött össze az ország min­den részéből. - Az elmúlt IS évben Ön meghatározó egyértelmű vezető egyénisége volt intézmé­nyünknek. Valamennyi igazgató- amennyire én tudom- maximálisan respektálta véle­ményét. Természetesen nem politikai "érde­mei" okán, hanem tudása miatt. Az ön neve ismert országon belül és kívül. Akkor utazhatott Nyugatra, amikor sok-sok em­bernek ez elérhetetlen volt. Osztályokat ala­pított. megyei szakfőorvos volt, sok tudo­mányos társaság tagja, és vezetője. Négy könyve jelent meg számos publikációja 58

Next

/
Oldalképek
Tartalom