Osvai László: Orvosportrék Esztergomból
Előszó
volna a műszeres vizsgálatokkal vagy szakmai részletekkel kapcsolatban. A psychiatriával is ambivalensek voltak orvosaim: nehezen határozták el magukat a két nagy szakma közötti választásra. - Miben látja Professzor Úr a neurológia jövőjét, hisz számos szakterületre forgácsolódik fel napjainkban? A neurológia valóban feldarabolódott, a világon specializálódás van. De ú jabban ismét felbukkant egy olyan törekvés- talán ellenhatásként is- hogy valaki ne csak egy szűk területhez értsen, hanem az egész embert vizsgálja, és egy szakma minden részletével legyen tisztában. A klinikai neurológia egy nagy egység, részágainak művelése előtt ezt kell először igen alaposan elsajátítani. Mindig van, és mindig kell összefoglaló elme, aki a klinikai neurológiát egységnek tekinti és törekszik arra- mint én magam is- hogy az összes részágazatban bizonyos jártasságra tegyen szert. - Melyik volt pályájának legjobb szakasza, amikor sikeresnek, boldognak érezte magát? Furcsa dolog, én mindig boldog voltam, mert mindig voltak sikereim. De a maximaiizmusom miatt mindig volt bennem elégedetlenség is. 1964-65ben külföldön voltam, ugyan saját kapcsolataim révén- az. államrendszer nem segített, sőt rendőrileg kezességet kellett értem vállalni. Itt felvetődhet egy kérdés, hogy miért nem maradtam külföldön. A válasz kettős. Akkor ez. a családtól való erőszakos elválasztást jelentette volna, másik szempont, hogy mindig etikai elvem volt a magyarság tudatom, azaz ki kell tartani és az itt maradottakat segíteni. Az 1964-65-ös utazásomtól kezdve, a nehézségeim ellenére rendkívül sok barátságot, ismeretséget kötöttem. Végső soron a sikereim kicsúcsosodása a szegedi egyetemi katedra megpályázása volt 1977-ben. Miért volt ez siker a sikertelenségben? Az öt pályázat között az első helyen szerepeltem, és az utolsó helyen lévő volt párttitkár kapta meg a tanszéket. Pályázatom azért volt mégis óriási siker számomra, mert Környey professzor- aki az Akadémia neurológiai referense volt, és személyes viszonyunk nem is volt túl jó- köszönő szavaimat elhárította és elismerte az első helyre való besorolásom jogosságát. - Voltak-e pályája során igaz barátai? 57