Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Dr. Lélek István Sok év óta került el városunkból, de a minap mikor összefutottam vele az utcán az alatt a rövid idő alatt, míg beszélgetésünket megszerveztük 3 ember állt meg, hogy üdvözölje őt. Dr. Lélek 1st vánnal barátjának esztergomi lakásán találkozhattam. Mi a titka annak, hogy bár 14 éve elmentél Esztergomból, mégis ennyien ismernek, nem felejtettek el. Van-e egyáltalában haragosod városunkban? - Mindenkinek lehet, de én nem tudok róla. 1-2 kórházigazgatóval nem jöttem ki, de talán már ezek sem haragszanak. Azt hiszem nagy előnyöm volt, hogy nem tartoztam a borítékos orvosok közzé, és sok-sok hála maradt utánam. Talán a modoromnak is köszönhető volt. Először az indulásodról, a pályakezdésedről kérdeznélek. - Sümegen születtem 1924. február 17-én. A szülőházam falán most is emléktábla van Természetesen nem miattam, hanem abban a házban született Kisfaludy Sándor. Nemrégiben jártam ott. Apám német származású, Temesvárott született pénzügyi tisztviselő volt, de ugyanakkor polihisztor. Szerette a kémiát, fizikát, a csillagászatot, foglalkozott numizmatikával. A tudomány minden területén otthonos volt. Óriási általános műveltséggel rendelkezett. 9 nyelven beszélt. Iskoláidat Sümegen végezted? - Nem. Zalaszentgróton jártam elemibe, utána német iskolába kerültem Bolyhádra. Itt érettségiztem. Először erdőmérnöknek készültem, de kitört a háború és Sopron messze volt Bonyhádtól. így lementem Pécsre, itt 2 kar volt, a jogi és az orvosi. Az orvosira iratkoztam be, és itt végeztem el az egyetemet. 1948. április 19-én avattak orvossá. Kire emlékszel vissza professzoraid közül? - Manszfeld professzor intézetében dolgoztam is. Róla azt kell mondanom, hogy mint előadó szerintem Európában egyedülálló volt. Entz Béla a kórbonc34