Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

lelkesített, bíztatott és így aránylag fia­talon lettem kandidátus. Amikor pedig neki felajánlották, hogy jöjjön Buda­pestre az újonnan létesült mellkassebé­szeti tanszék vezetőjének, akkor O fel­tételként jelölte meg azt, hogy én is vele jöjjek. 1979-ben így kerültem a Korányi TBC és Pulmonológia Intézet­be, ahol egy 24 ágyas intenzív osztály vezetését bízták rám. - Legendás, közismert dolog volt a Te kapcsolatod Kulka Frigyes professzor úr­ral. Még egy ilyen rövid beszélgetésben is úgy gondolom jó tenne, ha szólná! róla né­hány szót. - Briliáns sebész egyéniség volt. Én nem sok olyan embert ismertem éle­tem során, aki annyira humánus, segí­tőkész lett volna bárkivel kapcsolatban, mint O. Mindenkinek segített, fanati­zálni tudta a munkatársait, akiben egy kis hajlamot látott abból a maximumot hozta ki. Hogyan lettél sebész létedre ana est lies io l ógus ? - Korábban mind a két szakmát műveltem Szegeden is és még a Korá­nyiban is operálgattam, aztán egyre in­kább megtetszett az anaesthesia és in­tenzívterápia és végül- mivel igényesen a két szakmát nem lehetett művelni, az utóbbi mellett döntöttem. - Az anaesthesiológián belül mi az, ami különösen érdekel? - Szegedi főnökeim éleslátása kö­vetkeztében- és itt megint Kulka pro­fesszorra kell gondolnom- már 1974­ben elkezdtem foglalkozni az RDS szindrómával. Nemzetközi viszonylat­ban is korán, hazai vonatkozásban pe­dig elsőként. Ez a téma meghatározta a későbbiekben is tudományos tevé­kenységemet. Azóta és jelenleg is ez­zel foglalkozom elsősorban. 1980-ban Urémiás tüdő és felnőttkori RDS szindróma címmel írtam meg a kandi­dátusi disszertációmat. 1991-ben pedig A posztoperatív légzési elégtelenségek címmel védtem meg a nagydoktorimat. Arra külön büszke vagyok, hogy az itt­hon dolgozó anaesthesiológusok közül én vagyok az egyetlen orvostudomány­ok doktora. - Milyen kapcsolatod van a régi esz­terga m i kollegáiddal? - Régi főnökeim közül Csernohor­szkv Vilivel szoktam találkozni, több­ször megkerestem Öt lakásán. Sajnos, amikor itthon járt még sose tudtunk összejönni, de Donauba-Neuburgban ez már néhányszor sikerült. Mátyus fő­orvossal is gyakran összefutok Eszter­gomban főleg nyári időszakban, amikor az ottani kis földemen dolgozgatni szoktam. - A Korányinál hagytuk abba pálya­futásod rövid ismertetését, de most a Szent János Kórházban beszélgetünk. - Csodálatos 12 évem volt a Korá­nyiban. Kulka professzor halála azon­ban nagyon megviselt, és amikor 1991­ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen is létrehoztak egy új Anaesthesiológia és Intenzívterápiás tanszéket, beadtam erre a pályázato­mat. 1991. július 8-tól lettem tanszék­vezető. - Megismerkedhetnénk a tanszékeddel? 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom