Osvai László: Orvosportrék Esztergomból
Előszó
- Nagyon meglepő, hogy az ország legnagyobb egészségügyi intézetében jött létre legkésőbb ez a tanszék. 1991. szeptemberétől kezdve oktatjuk a szakmát az ötöd éves medikusoknak, egy évvel később a német és az angol nyelvű oktatást is megkezdtük, így jelenleg is három nyelven folyik a tanítás. A medikusok érdeklődése igen nagy, szívesen járnak az előadásokra és a gyakorlatokra is. En meg a vizsgán ezt igyekszem figyelembe venni. Egyébként imádok oktatni, az előadások nagyrészétén tartom. Úgy érzem, hogy ebben a nehéz helyzetben is sikerült egy olyan tanszéket létrehozni, amely akár a német és akár az amerikai iskolákkal vetekszik. - Vajon megváltozik vagy megváltozót t-e az orvostudományon belül az anaesthesiológia presztise? Sajnos korábban az anaesthesiológiának perifériás helye volt más szakmák mellett, még most se foglalja el méltó helyét, de ennek a legigazibb interdiszciplinális területnek egyre jobban elismerik a fontosságát. A társadalmi megbecsülés persze még nem az igazi, de valószínűleg mindenki rá fog jönni, hogy a beteg biztonsága azt követeli, hogy ezt a szakmát egyre inkább az őt megillető helyre tegyük. - Abban, hogy professzor lettél, gondolom két dolog lehetett lényeges. Egyrészt egy tehetség szisztematikus munkája, másrészt a szerencse, hisz kellett Petri professzor meghívása és Kulka professzor támogatása. Esztergomban egy most kezdő fiatal orvosból lehet-e valaha professzor? - Azt hiszem igen. Nyilván kell hozzá adottság mindegy, hogy mennyi az otthonról hozott vagy a szerzett, de kell a szakmai rátermettség és nyilván szerencse is. Találnia kell egy olyan menedzsert, aki lelkesíti, aki odafigyel rá, aki segíti. - Neked vannak most olyan embereid, akiket ugyanúgy segítesz, mint Téged Kulka Erigyes? - Ez egy nagyon érdekes kérdés. Nekem még a Korányiban is jó helyzetem volt. I gvan nem voltam beosztott viszonyban Kulka professzorral, de ha gondom volt O mindig cl tudta intézni. A halála után most én lettem a professzor, mindent magamnak kell intézni, és nekem kell az embereim útját egyengetni. 1 így érzem, ami menedzselést tanultam a szakmán belül, azt próbálom néhány emberembe átvarázsolni és azt hiszem, hogy van is egy pár fogékony alany, akik igyekszenek és élvezik a szakma szépségét. - Azt már elmondtad, hogy nem orvoscsaládból származol, de úgy tudom, hogy otthonodban orvosok vesznek körül. - Igen két gyermekem van. A kislány tavaly végzett és anaesthesiológus lett, a fiú ötödéves az állatorvosin, válogatott atléta, súlylökő és párhuzamosan az állatorvosival elvégezte az edzőit is. Feleségem szintén orvos, kórboncnok. - Ezek szerint alakulóban a Pénzes orvosdinasztia. A lányodat te beszélted rá az a naesthesio lágidra ? - Nem. Sokáig nem mondta, hogy mi akar lenni, végül úgy nyilatkozott, i /in ni l 7