Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

- Főnökünk Mátyus főorvos egy roppant jól képzett szakember, kitűnő menedzser volt. Az akkori kollegáim közül jó szívvel emlékszem Havasi Gyurira, akivel az elmúlt két évben újra felvettem a kapcsolatot. () szintén egy nagyon intelligens, jó felkészültségű kollega volt, baráti viszonyba is kerültem vele. Havasi Gyuri jelenleg Amerikában dolgozik anaesthesiológusként. Ott volt még az osztályon akkor Tőrös Péter és Lantpert András is. - Es a sebészeten kívül volt-e emléket hagyó kapcsolatod más osztályokról? - Nagyon jó baráti viszony alakult ki a belgyógyászok és köztem, mindenekelőtt Hambach Jóskával, de ugyan úgy említhetném Zámbori Jánost is. Természetesen ezek a baráti kapcsolatok ma is élnek. - Milyen volt abban az időben a hangulat a sebészeten és milyen volt az egyes osztályokon? - Én főleg a sebészetről tudok nyilatkozni, melyet abban az időben az jellemzett, hogy már akkor olyan színvonalú munka folyt, amely napjainkban is nagyon sok helyen dicséretes lenne. Sokat dolgoztunk, munka után összejártunk teniszeztünk, fociztunk. Szóval egy meleg, baráti kapcsolat alakult ki, nemcsak a sebészet, dc az egyéb osztályok fiatal orvosai között is. Élveztük az életet fáradhatatlanok voltunk, de örülni tudtunk egymás sikereinek is. Ha például a szülészeten kellett altatni, sose az ügyeletes ment egyedül, hanem jött velem a Bethlen Attila vagy a I lavasi Gvuri. - Emlékszel-e még arra, hogy mennyi volt a kezdő fizetésed itt Esztergomban? - Kezdő fizetésem 1 300 forint volt, azt két részletben kaptam meg 3-án 200 forintot, 18-án 560-at, a többit levonták. Sokszor előfordult például, hogy elmentünk a 1 lavasi Lacival Dömösre, 200 forintot betettem a cigány vonójába, egy este elment a pénzünk és két hétig a nővérkék adták a kiflit. Fiatalok voltunk, bohém életet éltünk. - Petri professzor úr véget vetett az esztergomi pályafutásodnak, hogyan alakult a további sorsod? - 1974 nyarán Szegedre kerültem az I. Sebészeti Klinikára. Kicsit rosszul esett az, hogy úgy éreztem Mátyus főorvos úr neheztelt rám az elmenetelem miatt. Azt hiszem utólag () is megértette, hogy a jövőm szempontjából annak ellenére, hogy jól dogoztunk együtt, és én nagyon szerettem Esztergomot ez a döntésem meghatározó volt. - Ez azt is jelenti, hogy aki Esztergomban marad annak nines jövője? - Ezt így nem mondanám. Én azt hiszem, ha Esztergomban maradok, akkor is megcsináltam volna a kandidatúrámat. Ott is lehetett dolgozni, de nyilván a feltételek, a tudományos lehetőségek egy egyetemi intézetben mások. - Nem maradtál Szegeden sem. - Szegeden Petri professzor úr mellett egy másik patrónusom is lett, Kulka professzor. Ot apám halála után, apámként szerettem és tiszteltem. Kulka Frigyes nagyon értékelte a munkámat, 15