Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

nem történt semmi. I hónap után néhányan ellátogattunk Lakitelekre, és ott az újra felállított sátorban beszéltük meg a teendőket. Amikor visszajöttünk a Belvárosi Teaházban 13-án mostmár formailag is megalakítottuk az MDF helyi szervezetét. Bennem sohasem volt olyan vágy, hogy ennek vezetője legyek. Egyszerű tagként, lelkesen próbáltam mindent csinálni. Azt hiszem Marton Kálmán bácsi találta ki, hogy én legyek az elnök. Nem akartam, hisz most is ilgv érzem, nem vagyok az a típus, aki vezetésre termett. Szívesebben végzem az apró, kitartó, szorgalmat igénylő munkát. Annak ellenére, hogy véletlen lettél vezető, országos tanácskozásokon is fel-feltűnsz, tehát bizonyos értelemből politikai karriert is befutottál. - Amikor Esztergomban megalakult az MDE elmentünk Érdtől Veszprémig sok alakuló gyűlésre. Megismertem az összes megyei szervezetet. így lettemhisz közeledtek a remélt szabad választások- a megyei választmány tagja, és 2 évig az országos választmányba is eljártam. Sok hasonló gondolkodású lelkes hazafit ismerhettem meg. Említetted, hogy az indulásnál mindenkiben egyöntetű lelkesedés volt. Ma pedig ennek nyoma sincs. Hová tűnt szerinted? - Nemcsak hogy eltűnt a lelkesedés, de közönybe csapott át. Ha jól emlékszem 1989-ben volt a 4 igenes, szavazás, amit az SZDSZ provokált ki. Már akkor látszott a megosztottság. Esztergomban 89-ig nem volt más szervezet csak a viszonylag egységes MDF. Az SZDSZ-t a mi tagjaink egy csoportja alakította, akik nagyobb kommunista-ellenességre hivatkoztak és hangosabbak voltak. A mai kereszténydemokraták és kisgazdák, MIEP-esek néhány tagja is a Demokrata Fórumból indult. Én az egészhez azért csatlakoztam, mert látszott, hogy a rendszert meg kell változtatni és olyan érzésem volt, hogy én addig veszek részt a politikai életben, míg ezek a változások békésen történnek. Azt akartam és akarom, hogy a szükségszerű változás a legkisebb kárral, felfordulással járjon. Emlékszem egy utadra, amely a romániaiforradalom napjaiban történt Erdélybe. Akkor összejött nagyon sok segítőkész ember, minden széthúzás nélkül és közösen aggódtunk érted. Mesélnél erről az utadról? -1989 karácsonyának hetében történt. Nálunk már szabad volt az utazás és a demokrácia jelei mutatkoztak. Egyre riasztóbb híreket kaptunk Romániából, ahol falukat romboltak és magyarellenesség volt a jellemző. A médiák közvetítették, hogy Tőkés László egyszemélyes küzdelme meghozta az eredményét. Mi itt Esztergomban szerveztünk egy szentmisét az Oregtemplomban. A mise után bejelentettem, hogy aki adakozna a romániaiak javára kötszert, gyógyszert, élelmiszert az hozza el hozzánk. A kórház rengeteg gyógyszert adott, az emberek élelmiszereket hoztak és az akkor még állami cégek és a vállalkozók is nagyon sokat adtak. Hajnalban már megtelt 2 autó. Nekem volt a legnagyobb a kocsim és úgy döntöttünk, hogy elindulunk. A fiam, ifj. Lick László és Dobó Attila voltak a társaim. Eredetileg a 157