Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

határig terveztük elvinni a segítségünket, végül Kolozsvárig mentünk. A fiam azért jött velem, hogy visszatartson, de ő is belelkesedett. Még folytak harcok, de én ezt már Nicaraguában megszoktam. Az elsők között értünk oda. Még vértócsákat lehetett látni az utcákon. Bementünk a kórházba, lepakoltunk, de az ottaniak arra kértek minket, gyorsan távozzunk. Szerencsésen haza is értünk. Később tudtuk meg, hogy minket azért küldtek el olyan gyorsan, mert nem sokkal előttünk a szeku mészárlást rendezett ott a kórházban. Az itthoni emberek lelkesedését látva ezt az utat biztosan bárki megtette volna, akinek olyan lehetőségei lettek volna, mint nekem. A rendszerváltás a szakmában is jelentős változásokat hozott. Gondolok itt a családorvosi átalakulásra. Ekkor te felvállaltál egy új közéleti funkciót és már 2. periódusban a helyi Képviselőtestületnek vagy tagja. - 30 éve vagyok körzeti orvos. Véleményem szerint, ha az orvos nem csak azzal törődik, hogy a bejött beteget megvizsgálja, gyógyszert ír fel neki, akkor fel kell hogy tűnjön, hogy az embereknek, a családoknak a közösségeknek nem csak testi és lelki, hanem szociális , társadalmi, társadalomba beilleszkedési problémáik is vannak. Ha egy kicsit is családorvosok vagyunk, akkor akaratlanul is éreznünk kell e gondokat A falvakban régen sem vonhatta ki magát a közösségi életből az orvos. A Vöröskeresztben, a Hazafias Népfrontban dolgozni kellett. Vidéken az orvosra hallgatnak, véleményére kíváncsiak. Azt mondják a mi társadalmunk nagyon beteg, a mi embereink nagyon betegek. Orvosként a testi, lelki kínokra próbálok gyógyírt találni, képviselőként pedig az említett szociális és társadalmi, életviteli nehézségeiken próbálok és tudok némiképp segíteni. Egyébként én a képviselőséget nem kívántam, pártom kért fel és bízott meg vele. A Képviselőtestületben, te, mint orvos, vagy mint pártpolitikus veszel részt? - Ebben a testületben példamutatóan nem zajlik pártpolitika, inkább a város érdeke foglalkoztat mindenkit. Előzőekben volt 1-2 laza csatározás, de inkább csak a pozícióharc idején. Hogyan tudod a napi munkádat a közéleti tevékenységeddel összeegyeztetni. Örök dilemma, hogy az orvoslás teljes embert igényel és a politika is inkább szakembereket követel. - Pártpolitikus nem akarok lenni. Számomra első a szakma. A politizálás soha a szakma rovására nem mehet. Még 1 órát sem maradtam el a rendelőből, azért mert politikával is foglalkozom. Mindig csak annyit vállalok, ami belefér a szabadidőmbe, Ez szervezés kérdése. Heti munkáimat úgy szervezem. hogy ügyelek is, a rendelési időm úgy van, hogy a testületi és bizottsági ülésekre el tudjak menni. Még focizni is eljárok és állítom, hogy a továbbképzéseken is talán én veszek részt a legtöbbször. Szóval elégedett ember vagy? - Elégedett az ember sohasem lehet, mert akkor nem jut előre. Nem vagyok elégedett a szakmában, mert 158