Osvai László: Orvosportrék Esztergomból
Előszó
Mégis váltottál. -1994 végén jött az ötlet talán Szolnoki Andreától, hogy a főváros drogkoordinátora legyek. 1992-től működött egy operatív drogbizottság az egészségügyi ügyosztályon belül. Ennek vezetője egy sebész végzettségű kollega volt. Európa fővárosaiban ez egy önálló osztályt igényel. Legfontosabb feladatomnak jelenleg azt tartom, hogy belátható rövid időn belül Budapestnek legyen egy írásba foglalt, a prioritásokat meghatározó, európai színvonalú drogprogramja. Ezért komoly harcaim vannak. Időnként most hasznosabbnak érzem magam, mint az elmúlt években. Nem szakadtál el a betegektől? A mai munkád során hozott döntések már mások, mint az esztergomi kórházban éjszakai ügyeletek kapcsán hozottak. - Igv van. Azért a drogambulancián eltöltött 15 hónap alatt rendszeresen találkoztam kliensekkel. Nagyon sok szerencsétlen fiatallal, akiken nagyon kevesen akarnak segíteni. Látom azt, hogy a jelenlegi intézményrendszer teljesen alkalmatlan arra, hogy őket ellássa. Ez számukra kilátástalanságot, a társadalomra pedig bizonyos veszélyeket jelent. Lgy érzem a szakma és a politika között nekem nagyon határozott, konkrét feladataim vannak. Személyes sikeremnek tekintem, hogy a megszüntetett Drogmegelőzési Módszertani Központ megmentéséért tenni tudtam, és úgy néz ki, hogy ez az ambulancia, ami nem csak betegellátással, hanem kutatással, oktatással is foglalkozott, tovább tud működni az Alkohológiai Intézettel integrálódva. Mondataidból kitűnik, hogy megérintett a politika és bizonyos rálátásod van az egész egészségügyre. Tudom, hogy röviden nem lehet erre válaszolni, de hol látod a legnagyobb problémákat a magyar egészségügy területén? - Hatalmas kérdés. Rendkívül sok vita és indulat van e körül. Ott látom az alapvető bajt, hogy nagyon későn fogtunk hozzá a reformokhoz. Az elkerülhetetlen reformlépések összehangolatlanul nem átgondoltan történnek, pl.: Született egy döntés, hogy a kétpólusú egészségügyi ellátás szerepét kell növelni. Ennek szellemében hozták létre háziorvosi rendszert. Ettől remélték, hogy a kórházi ágyszámot csökkenteni lehet. A cél jó, de a megvalósítás döcög. El kellett volna kezdeni azokat a képzéseket, követelmény rendszerek kiépítését, ami a színvonal növekedését hozta volna, és a színvonal emelésének tükrében lehetett volna csökkenteni az ágyak számát. Vagy például tudtuk, hogy a kórházi ágyak jelentős részén szociális indikációval sok beteg fekszik. Tudtuk, hogy ez a lehető legdrágább megoldás, de attól, hogy bezárunk osztályokat nem biztosítódik ezen betegek ellátása. Tudtuk, hogy Magyarországon a 10000 lakosra jutó orvosszám irreálisan magas, ennek ellenére nem próbáltuk visszaszorítani az orvosképzést. Átgondoltabban, összehangoltabban és a szakmával egyeztetve kellett volna a célokat megvalósítani Elég korán érzékeltem én is, hogy a TB költségvetése folyamatosan egyre nehezebb helyzetbe kerül. Nem jelenthet megoldást az egészség- és nyugdíjpénztárra történő szétválasztás. A Nyugdíjbiztosítás is nehéz helyzetbe fog kerülni, hisz a munkanélküliség változatlan és az eltartottak száma nagy, 146