Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

mivel a népesség folyamatosan öreg­szik. Az egészségügyben bekövetke­zett árrobbanás nincs tekintettel arra, hogy mennyit tudunk áldozni rá. Mind­ezekkel együtt jobban el lehetne osz­tani a pénzt. Felháborítónak és elszo­morítónak tartom, hogy milyen iszonya­tos visszaélések mennek végbe a TB­nél. Amibe én belelátok az egyszerűen kétségbeejtő. Közpénzekkel bánnak gálád módon egy ilyen időszakban. Az fel se merült benned, hogy vissza gyere a Vaszary Kolos Kórházba? Hosszú ideig még a munkaviszonyodat sem szakí­tottad meg. -1993. október l-ig fizetés nélküli szabadságon voltam a kórházból. Ké­sőbb felmerült a visszajövetelem lehe­tősége. Konkrét beszélgetésre is sorke­rült Leel-Ossy professzorral. () elsők között volt, aki megtudta a döntésemet, hogy nem kívánok tovább képviselő lenni. Akkor még nem tudtam a drogambulantiáról. A professzor úr el­mondta, hogy lassan nyugdíjba készül, nem ajánlhat főorvosi helyet, de meg­adta volna a lehetőséget arra, hogy va­lamelyik budapesti Neurológiai osztály­ra bejárjak, ahol neki jó kapcsolatai van­nak, és szinten tartsam magam. Komo­lyan fontolgattam is a dolgot, de nem tudtam megosztani magam. Nekem 4 év alatt fontos volt, hogy családi életünk ne romoljon. Az első, legfontosabb sze­repem mégis csak az, hogy a családom­ban ne legyenek functionális zavarok. 5 gyermek nagyon nagy felelősség. Ha most visszajönnék, már nem tudnám azon a szinten folytatni, ahol távozásomkor abba hagytam a munkát. Nem tartom reálisnak, hogy ilyen ki­hagyás után az osztály élére pályázzak. A betegekkel való foglalkozás persze hiányzik. Arra gondoltam, hogy a most végzett munkámat esetleg tanácsos­ként is cl tudnám látni és a létrejövő Alkohológiai- Addiktológiai Intézetben találhatnék magamnak helyet. Addiktológiából 19 94 májusában jeles eredménnyel szakvizsgáztam. 5 gyermek apja vagy. Biztattad őket, hogy orvosok legyenek? - Szóba se jött. Nekik nincsenek pozitív élményeik arról, hogy én orvos­ként dolgoztam, és így sokkal keveseb­bet láthattak. Egyikükben sem vető­dött fel komolyan, hogy ezt a pályát válassza. Legidősebb fiam III. éves egyetemista. Kémia és környezettant tanul Veszprémben. András fiam az ELTE-n 1 éves néprajz szakos. Lá­nyom a Pető Intézetben konduktor sze­retne lenni. Bálint 16 éves, érdeklődé­si köre rendkívül széles. Sára pedig a maga 11 évével még nem fogalmazta meg a jövőjét. Elégedett, optimista einher vagy? - Nem szoktam ezen gondolkodni. Jól érzem magam az életben, a helyze­temben. de tudom, hogyan érezhetném jobban magam. Időnként optimista, máskor nagyon lehangolt vagyok. A csa­lád kiegyensúlyozó szerepet jelent. Ha bajom van a sok gazemberség láttán, akkor ők jelentik a menekvést, a meg­nyugvást. Az optimizmusomat inkább a gyerekeim sorsába vetítem. Tudok abban hinni, hogy a szorgalmuk, el­szántságuk eredményt fog hozni. Köszönöm a beszélgetést 1996. február 13 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom