Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Népfront jelölte az országgyűlési képviselőket. 1985-től általánossá vált a kettős jelölés, hogy lehessen választani. Esztergomban az volt a szokás, hogy valamilyen humán szakmát gyakorló ember legyen a képviselő. Elődeim egyházi személyek, pedagógusok voltak. Számos páros lehetősége vetődött fel, míg végül dr. Horváth István múzeumigazgató úrral történő kettős jelölésemre bólintott rá a Megyei Pártbizottság. Spontán jelölések is lehetségesek voltak. Ezen az alapon kapcsolódott be a versenybe egy harmadik személy. Ekkor Horváth István, aki még nálam is jobban habozott visszalépett. Végül is elég jelentős többséggel választottak meg a Népfront akkori megyei vezetőjével szemben. Hogyan érezted magad a Parlamentben? - Az első 3 év munkája a korábbi évekhez hasonlóan eléggé formális volt. Zömében felkért hozzászólások hangzottak el. Közölték velünk, hogy 5 év alatt 1 hozzászólást mindenkitől elvárnak, kettőt még helyben hagynak, de több már csak a nagyokat illeti meg. Tudomásul vettem ezt én is, de egy idő után azt láttam, hogy sok képviselő csaknem minden ülésen hallatja hangját, így különösen Király Zoltánra emlékszem vissza. Mi többiek is felbátorodtunk és 1988-tól kezdve már a korlátozásnak semmi eredménye nem volt. Az 1989-es parlamenti munka már nagyon hasonlított a mostanihoz, de én a mindennapi munka mellet voltam képviselő. Hiányzásaim kompenzálására sok hétvégi ügyeletet vállaltam és az ezekért járó szabadnapjaimon voltam honatya. 89-től a Parlament Gazdasági Hivatala a kórház számára megtérítet135