Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

te a hiányzásaimat. Nagyon nehéz dolog volt a munkát és a képviselőséget összeegyeztetni. Folyamatos hajsza volt az utolsó 2 év, de ugyanakkor rendkívül érdekes volt a rendszerváltás előkészületeit közelről látni. Nehézségek mellett is kellemes emlék marad számomra. Sokkal optimistábbak voltunk a jövőt illetően, mint ma. Ha valaki emlékszik arra, hogy Te abban a ciklusban országgyűlési képviselő voltál, az azért van, mert fel áll tál, és nemmel szavaztál a Vízlépcsővel kapcsolatban. Ez országos vízhangot is keltett. Hogyan emlékszel erre vissza? - Próbáltak győzködni, hogy ne így foglaljak állást, de az előkészületek során egyértelműen kialakult a véleményem. Nem is tehettem volna mást, hisz egy terület küldötte voltam és az Esztergomi Városi Tanács is így foglalt állást. Ez a szavazás milyen mértékben befolyásolta későbbi pályádat? - Fgv ideig reflektorfénybe kerültem. Többek között meghívtak egy fogadásra az amerikai követségre is, bekerültem néhány hírbe, de minden csoda 3 napig tart. A következő választáson ez már nem számított döntő dolognak. Inkább a pártokhoz való tartozás szerint szavaztak a polgárok. Ma is úgy gondolom, hogy helyesen döntöttem akkor, még annak ellenére is, hogy ma a vízlépcsővel kapcsolatban az álláspontok többször is megfordulni látszanak. Hozzáteszem, hogy a kérdés, amire szavazni kellett nem az volt: legyen vízlépcső vagy ne, hanem, elfogadjuke a kormány tájékoztatóját a kérdésről. Elsősorban azért szavaztam nemmel, mert ebből a tájékoztatóból kiderült, hogy a vízlépcső környezetében a károsító tényezők kiküszöbölésének nem volt anyagi fedezete. A kapcsolódó területfejlesztési és környezetvédelmi, rendezési problémák csak ígéret formájában léteztek. Lejárt a mandátumod. Akartál újra indulni a választáson? - Ebben rendkívül ambivalens voltam. Különösen a képviselői munkám végefelé már láttam, hogy a jövő a profi politikusoké. Nem vonzott annyira a Parlament, hogy mindent feladjak érte és politikus legyek, méghozzá eléggé patkolt könyökű politikus. Látszott 89ben is micsoda hatalomvágy fűti azokat az embereket, akik akkor úgy érezték, a hatalom közelébe kerülhetnek. Ez számomra meglehetősen ellenszenves volt. Látszott, hogy az egyes politikai csoportosulások között kibékíthetetlen ellentétek vannak. Sokszor utálatos csatározásokba, sárdobálásokba kell belekényszerülni annak, aki ott akar lenni a politikai elitben. Úgy gondoltam, hogy ebben a változó időben valamifajta összefogottabb politizálásra lenne szükség. Volt néhány ember a Parlamentben, aki ezt képviselte. Kulcsár Kálmán vezetésével megalakult a Hazafias Választási Koalíció. Ezt a csoportosulást támogattam, bár éreztem, engem csak akkor választanának meg, ha elkötelezném magam valamelyik pártnak. Szimpatikus volt számomra ez a tömörülés azért is, mert egyedül ők voltak, akik más - nem ideológiai- törésvonalak mentén keletkező érdekeket is felvállaltak. / Pl. hátrányos helyzetű csoportok, fogyatékosok 136