Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Édesapám pénzügyi tiszt volt. Nekem egy szabadabb, presztízzsel rendelkező pályát képzelt el és ilyennek tartotta az orvosi pályát. Az egyetemen először a biokémia érdekelt. Dolgoztam egy ideig Staub F. Brúnó intézetében. Végül is beláttam, hogy a kutatói állásban nem tudnám sokra vinni és lassan a klinikai szakmák felé fordult a figyelmem Pesten végeztem. Egyetemi éveim alatt édesanyám testvérénél dr. Jócsik Lajosnénál laktam. Ez a családi miliő sok tekintetben adott példát nekem. Jócsik Lajos a Nemzeti Paraszt Párt képviselőjeként a Parlament tagja volt a koalíciós időkben. Gerincesen helyt állt, mégis- vagy ép ezért- egyik napról a másikra egy telepvezető helyén találta magát. A szeméttelepen a hulladék komposztálásával kapcsolatban eljutott odáig, hogy a téma kitűnő ismerője lett, és a 60-as évektől kezdve az egyik első ember volt az országban, aki a környezetvédelemmel foglalkozott. Számos könyve is megjelent e témakörben. Egyetemi éveidre hogyan emlékszel vissza? - Ahogy említettem Staub F. Brúnót már akkor is tiszteltem. Vele később is találkoztam, hisz néhány évig az Elnöki Tanács elnöke volt. A környezetvédelmi bizottságot is vezette, melynek képviselőként én is tagja voltam. Horánvi professzor rendkívül színvonalas neurológiai előadásaira is szívesen emlékszem vissza. Ha ő adott elő a medikusok a lépcsőkön is ültek. Agyakorlati képzés viszont akkoriban igen gyenge volt, végezhettek úgy hallgatók, hogy beteghez se nyúltak. Esztergomi főnökeid milyen nyomot hagytak benned? - Patonay főorvostól rendet is tanultam. Rendkívül következetes ember volt. A legszigorúbb napi munkarendben dolgozott és elvárta ezt kollegáitól is. Seres főorvosnő is az ő tanítvány volt. Vele inkább kollegális, és nem beosztott volt a kapcsolatom. Közel 20 év alatt összezördülés nélkül, egymás munkáját támogatva dolgoztunk a Tertőző Osztályon. 19X5 után egy más területre kerültél. Politikus lettél. Mennyire volt ismerős előtted ez a világ? - Nem volt teljesen ismeretlen előttem ez a világ. 1968-tól helyi tanácstag voltam. Iskolaorvos koromban bizonyos szociális térképem volt a város gyerekeiről. Ezt a munkámat bemutattam az akkori vezetőknek. Felkeltetem az érdeklődésüket, így lettem tanácstag, később az egészségügyi bizottság elnöke. Igyekeztem feladataimat tisztességesen elvégezni, és aki visz, arra tesznek is alapon 1980-ban megyei tanácstaggá választottak. Munkám alapján történt a jelölés, hisz sohase voltam párttag. Az akkori körülmények közöttbár döntésekbe gyakran nem tudtunk beleszólni, jól láthattuk a rendszer belső működését. Egyértelmű volt, hogy az MSZMP döntött el mindent, de azt azért nem lehet mondani, hogy laikus emberek a szakma meghallgatása nélkül döntöttek volna. Szóval nem véletlenül lettél országgyűlési képviselő sem? - Akkoriban formálisan a Hazafias 134