Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Krompechernél hallgattam az ana­tómiát, az élettant pedig Went István­nál, a kórtan vezetője akkor Kesztyűs Lóránd volt. Debrecennel később is számos kapcsolatom maradt. Itt Eszter­gomban például az első főnököm Gartner István volt. O Debrecenben a Közegészségtan magántanára volt, illet­ve a háború előtt ő volt a város tiszti főorvosa. Egyetemi évei alatt milyen pályát kép­zelt el magának és hogyan lett végül labo­ros? - Nem ismerek olyat, aki eleve la­boros szeretett volna lenni, a laborosok általában lesznek. Akkoriban meg volt a végzés után az egyetemeknek a ma­guk területei és ott lehetett pályázni. Nekem haza kellett jönnöm. Apám már 70 év körül volt, húgom, aki levelezőn leérettségizett- egyetemre szeretett volna menni. Esztergom Budapest kör­zetéhez tartozott. Amikor már minden­ki kapott állást, akkor adhattam be én is a pályázatomat. így indult Eszter­gomban a laboros pályafutásom, de kap­tam egy ígéretet, ha lesz hely a belgyó­gyászaton, akkor átmehetek. A későb­biekben aztán úgy alakult, hogy min­dig halasztódott az. átkerülésem. Eljött a szakvizsga ideje és én a laborba ra­gadtam. Milyen volt a 60-as évek elejéi az esz­tergomi kórház? - A belgyógyászatot Rajner János vezette, Boga Mariann, Tábori Lajos dolgozott mellette, a gyermekosztályt Patonay főorvos irányította és Nádori Rezső az esztergomi gyerekek "Dok­tor bácsija". Nem hagyható ki Russav György gégész sem, akinek főorvosi szobája a fiatal orvosok gyülekezőhelye és jóízű beszélgetések színhelye volt. Marczel Pista bácsi az urológia, Major György a nőgyógyászat főorvosa volt. A sebészet vezetője akkor Kocsis István volt, az ő utódja lett Csernohorszky Vil­mos. Kocsis érdekes ember volt. Min­dig pártunk és kormányunk nevében beszélt, de, volt a szobájában egy ülő­garnitúra, amihez 2 huzat tartozott. Egy zöld és egy vörös. A látogatótól függő­en Szalai főnővérnek kellett cserélni a huzatot. Azért úgy emlékszem vissza, hogy családias volt a légkör. Mindenki min­denkit ismert. Pénzes Pista is itt kezd­te a pályafutását a sebészeten. Akkor kezdték el a peritóneális dialíziseket, Szükségük volt a laborosra. Ha este 6­kor kellett bemenni, mentem. Nem azt néztük mennyit kapunk érte, végeztük a dolgunkat a betegekért, egymásért. Szakmailag és emberileg is köze­lebb álltunk egymáshoz, mint manap­ság. Akkor még divat volt, hogy a kez­dők leviziteltek minden főorvosnál. Az utóbbi 4-5 ér ben volt akit nem is is­mertem a kórházban. Milyen volt a labor? - Mikor idejöttem, első főnököm Gartner volt, mivel KÖJÁL decentrum voltunk, ő a bakteriológia megszerve­zésérc jött ide. Amikor én egyetemre jártam, még nem volt önálló labor, ha­nem a belgyógyászat részeként műkö­dött. Mindig nagyon szerettem a haematológiát. Ami miatt végül is meg­békéltem, hogy laboros maradok és megszerettem a szakmámat az volt, hogy önálló diszciplínává ezalatt a 30­35 év alatt vált a laboratóriumi munka. 116

Next

/
Oldalképek
Tartalom