Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Kérem, szóljon néhány szót későbbi főnökéről, Mohos /.oltónról is. - 1965-ben Gartner meghalt és az utóda Mohos Zoltán lett. O egy tudós ember volt a maga elefántcsonttornyába vonidva és az immunológia volt az a terület, amit intenzíven és magas szinten művelt és fe jlesztett. Az ű révén vált kedvencemmé ez a terület. Mindenki tud számos példát a főorvos és a beosztott viszonyában kialakult feszültségekre. Önök között úgy látszott, mindig harmonikus volt a kapcsolat. - Ahogy mondtam Zolit elsősorban a szakma érdekelte. A kapcsolattartás az egyes osztályokkal, más laborokkal az én feladatom lett. Amit ő nem szeretett azt én csináltam, és fordítva. Talán ezért alakult így a kapcsolatunk. Mohos Zoltán nehezen tűrt meg maga mellett olyan kollegát, akit nem érdekelt a szakma. Szerettem vele dolgozni. Az esztergomi labor soha nem volt rivaldafényben, pedig meghatározó, magas színvonalú munkát végeztek. - Hz nem csak Esztergomra volt jellemző, hanem a világon mindenütt így volt. Mi nem vagyunk közvetlen kapcsolatban a beteggel, valahol mindig egy kiszolgáló szakmának tekintettek minket. Mohos főorvos nyugdíjba vonulása után Ön vette át a laboratórium vezetését. - Igen. 10 évig én vezettem a labort és Mohos Zoltán, mint nyugdíjas dolgozott ott. Miután végleg eljöttem, ő még utánam is bejárt a munkahelyére. Mit csinált legszívesebben a munka mellett, amikor még dolgozott, és mivel foglalatoskodik most, mint nyugdíjas? - Nem volt sok szabadidőm, míg aktívan dolgoztam. Szabadidőmben sokat olvastam és olvasok, hangversenyre járok. Rengeteget utaztam. Bejártam Európát, eljutottam Amerikába, nagy élményt jelentett Afrika. Szeretek egyedül lenni. Jóban vagyok itt is mindenkivel, de a szoros baráti szálak a fővároshoz kötnek. Hogyan élte meg a búcsúzást a kórháztól? - Sokan panaszkodnak, azért mert nem a legkellemesebb módon kellett távozniuk, fin nem mondhatom, hogy kellemetlen emlékem lenne. Nem küldtek, önként jöttem el. Ügy gondoltam és gondolom, hogy át kell adni a helyet a fiataloknak. Milyen volt a labor, amikor átadta utódjának? - Sikerült a hematológiát automatizálni, gépesítettük a kémiát is. Elsőként vezettük be a számítógépes munkát a kórházban. De ezekkel az automatizálásokkal, gépesítésekkel valahogy elszemélytelenedett az egész, és ez már nem töltött el optimizmussal. Talán ezért is jöttem el. Milyen főnök volt? - Soha nem játszottam főnököt. Mindig kértem, sohasem parancsoltam. Megbánta, hogy nem harcolt a belgyó117