Osvai László: Orvosportrék Esztergomból
Előszó
érzed magad is felelősnek azért, hogy ide jutottunk? Valószínűleg van benne felelősségem. Vissza kell utalnom arra, hogy te is ezen az osztályon dolgoztál sok éven keresztül, ezért emlékezned kell arra, hogy nem csak én, de voltunk egy páran, akik megpróbáltunk szólni, teljesen eredménytelenül. Nem vagyok egy harcos szellem, aki akkor is küzd, ha kilátástalannak látja a küzdelmet, de azt cl kell mondanom a felelősség elhárítása nélkül, hogy megpróbáltuk. Ha harciasabb lettem volna talán sikerült volna eredményt elérni, vagv sokkal régebben kikerültem volna az osztályról. - 3 évtized számvetésre is alkalmat ad. Mi az, amit másképp tennél, ha lehetne? Ha újra kezdhetném, lényegében semmit nem tennék másképpen. Most is úgy érzem a betegek miatt mentem be a kórházba, naponta szerettem volna az ő helyzetükön jó irányba változtatni. dalán szakmailag jobban kellett volna pedáloznom. Papírokat, új szakvizsgát szerezni. Ugyanakkor pedig azt gondolom, hogy egy városi kórházban nem jobb és bal coronaria vagy T és B lymphocyta specialistára van szükség. A dolgunk egy kicsit más. Attól, hogy valaki ezekhez is ért, az biztos nem baj. - Vissza fogsz látogatni időnként a belgyógyászatra? Nem. Azt gondolom, vannak ott munkatársak, kollegák, akikhez egyénileg szívesen visszamegyek, de az osztályra nem. Az egész eljövetelem olyan jellegű és ízű volt, hogy én a belgyógyászatra nem vágyom vissza, legfeljebb majd betegként megyek. - Tudom, hogy nem lehet csak elméletilegszétválasztani a belgyógyászat és a kórház vezetését, de az intézmény menedzsmentje, hogyan búcsúztatott? Aláírták a papírjaimat, hogy nincsen semmi tartozásom az intézmény felé. - A görög demokráciában létezett a Vének Tanácsa, akiknek nagy szerepe volt a spártai állam irányításában. Mi miért nem tudjuk igazán hasznosítani az évtizedek során felhalmozódott tapasztalatokat Mostanában a fiatalok azt hangoztatják, hogy a kor nem érdem, hanem állapot. Hozzátenném minél előrehaladottabb, annál rosszabb állapot. - Közeledik az ezredforduló, mely kapcsán azt remélem, optimistább lelkiállapotban köszöntöd majd, mint most vagy. Úgy legyen, bár sem a szakmai jövőm, sem az egészségi állapotom nem bíztat erre. Köszönöm nem csak a beszélgetést, hanem azt is, amit személyesen nekem adtál, amit tőled tanulhattam pályám indulásakor. 1999. január 108