Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 338 — próbálásra, a ki contra omnem militarem rationem, (mintha az Istentől volt volna arra való biztatása,) nagy vakon és vakmerőn reáment az ellenségre, a kinek esze volt, általlátta, nem azért ment és vitte alattvalóit, hogy győzze ellenségét, hanem hogy alattvalóit gyalázatosan elveszesse. Ha már csak ebben maradna nemzetünk és hazánk veszedelme, elég keservesen ugyan, de mégis elnyelhetnénk, félek bizony attól, ez az első szerencsés próba igen kevélylyé teszi azt az felfuvalkodott bestiát és obsidiálja Újvárát, s ha meg találja venni, a Dunáig az egész ország meghódul neki, Morvában és Ausztriában is beletekint s igy jutalmazza meg Isten az mi szomszédink gondviseletien háládatlanságát, hogy ők lesznek azután mi helyettünk veszedelemben. Ha gondolkodom az mi nyavalyáinkról és megvizsgálom, honnét lehetne ez pogány ebnek resistentiája, csaknem desperálok: mert az itt Mosony vármegyében tekergő rossz német kevés arra, hogy olyan ellenségnek merje magát opponálni, az imperialis segitség igen rákháton való postán jön, az magyarság ez mostani veszedelemtől elijedvén, talán vagy gyalázatos szaladásrul, avagy véletlen megholdulásról gondolkodik, akármelyike legyen ezeknek, mindenike mind gyalázatos, mind veszedelmes az keresztény világ előtt. Innét lehetne valami kicsiny reménység, az Zrínyi és Bottyáni uraktól, de ha ki meggondolja azoknak méltatlan és törvénytelen mortificatiójukat, mely az világ előtt nyilván vagyon, ugy azt is, hogy kinek-kinek az maga javai oltalmazása inkább vele született, mint hogy más oltalmára menjen, és igy ez reménység is én előttem igen gyanús és kétséges, egyébaránt is más intentiókat hallom azoknak az jó uraknak. Valjha a jó Isten ez keserves beteg-