Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 334 — török tábort, Forgács Párkány felöl, Zerényi Esztergom felől. De ebben seumii sem telék és itt a törökök mennél inkább félnek vala, én annál inkább örülök vala, tartok vala csak attól egy keveset, hogy ha ugyan eljönek s megnyomják a törököt, akár mint mondja az szám, hogy magyar vagyok, de az üstök nélkül való kopasz fő elvágatja a nyakamat. Midőn azért az fejeket és rabokat hordó törököknek az fővezér sok pénzt osztogatott volna, kinek kinek külön markokkal, rakásba hányák az fejeket és mit csináltak azután vélek, ők tudják. Megnyúzták, az török császárnak vitték, szalmával megtöltve kapja hegyében. Elég az, hogy ez ilyen szomorúan menvén végbe az magyar részről, amott Ali pasa az nyomában kisérvén és szállván Forgácsnak, az várra mindaddig szorosan vigyázott, hogy segitsóg ne mehessen be, mig mi is az fővezérrel oda érkezénk. Egynéhány nap múlva mi is elindulánk Esztergom alól, által az hidon, mely hid az Dunán áll vala, ugy tetszik hetvennyolcz hajón. Lehetett köze a hajónak egy egy kopjányi. Mendegélvén Érsekújvár felé, csodálkozunk vala a sok testeken és menő utunkban Szölgyén nevü magyar palánkot felégetének. Elfelejtettem feljebb leirni, hogy mikor az hidon által kelünk vala, az uramtól, az főtolmácstul elszakasztottak vala, az rettenetes nagy tolongásban és azután majd harmadnapra akadtam reája. Ezalatt egy ismerőse az uramnak láta meg és maga sátorához hiván s külde aztán uramnak haza. Ez alatt igen félek vala, ha feladnak rajtam, mert nem tudok még beszélni törökül.« így Rozsnyai. *) D Rozsnyai Dávid Történeti maradványai. (Önéletrajza, Diariuma) Magy. Tört. Emlékek VIII. 324, 479.