Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 272 — Ziliz. Zapichar agha idejében mindenkor mindenféle dézsmáből szépen megalkodtunk vele. Az adóban is megtartott bennünket az mig élt és se feljebb, se alá nem vitte. Hogy pedig Zaphikar aga idejében nem adtunk többet 70 szekér szénánál és ő is nem kivánt többet. 60 szekér fát esztendeig. Többet arra sem erőltetett. De ime miuta Elecehem bék bir bennünket, minden esztendőben száz szekér fánál többet hordat velünk. Szénát is, száz szekér szénánál többet hordat velünk. Annak fölötte az búzának minden szapujáért tiz-tiz pénz hiján két forintot vett. Maga az buza akkor is két szapujával járt. Ezen kivül két ekét kér és az mikor oda adjuk két hétig is oda tartja. Annak fölötte az zsellér is kevés és még is esztendőig soha az zsellér bázátúl el nem szakadhat, hanem azt akarja, hogy mindenkor legyen nála. E kivül elmegyen és minthogy két faluja vagyon, az egyik urunk elmegyen és egyik falubeli fahordásért fölveszen 60 vagy 70 frtot és osztán annak a részét is mi velünk hordatja be, az mely képtelen erőtetés. Ezelőtt Szent-György vajat is egy pintet adtunk falujul, Szent-Mihály adójára is úgy, de most minden tehéntől egy-egy itcze vajat kéván és meg is adjuk. Mikolaiak panaszkodnak, hogy ez feljül megjegyzet esztendőben Mamhut ispája idejében igassabban (igy) élhettünk, de miuta ez mostani Memhet ispája bir bennünket, azuta mind feljebb vert bennünket. Azelőtt 30 szekér szénát hordottunk az atyja idejében, most penig 70 és többre is fölvert bennünket. Fát azelőtt 40 szekeret hordottunk, de már most azt is 10 szekérrel verte följebb. Az atyja idejében soha zsellért sem adtunk, de immár most soha meg nem engedi