Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

101 és öt elevenen elfogott társukat hagyták hátra. Hajóikkal való járás-kelésüket a Dunán oly szabadon gyakorolták, hogy ezen már az ostromló seregben is megbotránkoztak, annál is inkább, mert az ostromlók hadihajói sem számban, sem felszerelésben nem állottak ezek után. Aminő mértékben növekedett a várőrségben a lelkesedés, midőn egész hévvel a rongált bástyákat gyorsan kijavították, a sáncokat helyreállították, sebesültjeiket ápolták és fegyvereiket élesítették, ép oly arányban lankadt a buzgalom és kedv az ostromló csapatokban. Nem is csoda. Mert ha a vezérekben nincs lelkesülés, nem lehet az a seregben sem. lllésházy emlékiratában elmondja, mily élet volt az ostromlók táborában. Eme érdekes feljegyzés im ez: Mátyás főherceg oly engedékeny ember, hogy »semmi büntetést a táborba nem müvele, és az okáért számtalan emberölések esnek vala. Egy nap sem volt, hogy magyart nem öltek. Paráznasággal, részegséggel, vendégséggel, kalmár-árúval, udvari pompával úgy annyira rakva vala a tábor, hogy nem a szent Istennek, de még a jámbor embereknek is iszonyú vala benne maradni. A kapitányok, ha 10 órán az ételhez ültek, délután 4—5 órán részegen keltek fel az asztaliul, ki alunni ment, ki mulatni a mezőre. Mathias herceg két hétig sem jött ki az táborbul. Öthat mértföldig, mindenfelé az falukat, városokat, mind elpusztították. A szegénységnek minden marhájokat, lovukat elhordották pénz nélkül. A mezőn a vetéseket lekaszálták és a lovaknak adták. Annak utánna a kévéket is szabadon hordták mint ellenségét és a lovak alját is abból vetették meg. A hadakozó tanács vele vala a herceggel. Ungnad Dávid (főhadi tanácsos) felette részeges ember volt. Mellette volt két német kapitány, kik