Némethy Lajos: Miként jutott 1543-ban Esztergom árulással török kézbe

9 miattok félni vagy nem? Azok azt felelték, igen lehet félni, mert 12 helyen a várnak falait az ellenség aláásta és törekszik feldúlni. Ezt hallván, a tanú maga akart a mondottak valóságáról meggyőződni; gyorsan odasietett, a hol az aláásásokat megtörténteknek mondották. A tanú személyesen belement a várbeliek által készített ellenaknákba, az ellenség zajára figyelt, hogy azt meghallhassa és észrevehesse, de azt semmimódon sem tudta hallani vagy észrevenni. Innen a tanú visszamenve az esztergomi templom kapuja előtt, látott kettenként, majd hármanként olaszokat egymással beszélgetni. Ezekről tanú gyanította, hogy semmi jót sem tárgyalnak magok között. Kérdezte őket, hogy miről beszélgetnének magok közt. A mire azt felelték: „Nem akarunk a légbe röpíttetni; mert az ellenség 12 aknát ásott és még e nap a várat felvetni kívánják. Nem akarnak ők itt meghalni, mert hisz semmiféle javak nincsenek itt számukra e Magyarországban. A királyi felség nekik csak csekély fizetést nyújt, tehát magoknak kell gondoskodni dolgaikról." Ezeket a tanú kérte: „Az Istenért, ne adják át magokat és Esztergom várát. Ha Isten velük lesz, akkor lesz segítség is." Erre az olaszok azt válaszolták, hogy amit magok közt kicsináltak, az ténynyé is fog válni. Ezek után az olaszok kapitányai összejöttek és magok közt tanakodtak, de mit határoztak, azt tanúval nem közölték. A bekövetkezett tények bemutatták határozataikat. Másnap, amint tanú emlékezetében megtartani bírta, dobszóval jel adatott a fegyverhez, a mint a nép mondja lárma történt. A dobszó hallatára a várbeliek mind a falakhoz siettek a várnak védelmezésére, velők együtt tanú is odasietett, de az olasz katonák sehogy sem akartak oda jönni. Amit midőn tanú látott, oly gyorsan, amint csak bírt, szaladt, hogy Lascan Márton kapitányukat felkeresse. Ezt a vár kapujánál belől ülve találta, a hol a patika van. Ott olasz levelet olvasott, melyet az ellenséges basák küldtek volt hozzája, tanú kiáltva mondá: „Kapitány úr! Krisztus kínszenvedésére kérlek, gondoskodjál a vár védelmezéséről, mert a vár árka már telve van törökökkel és az olaszok a kijelelt állomásaikra menni és az oltalmazásban részt venni nem akarnak." Azonban Lascan Márton kapitány úr tanúnak az ilyetén lármáját figyelemre se méltatta. Csakhamar ide egy más valaki is érkezett, és pedig egy katona a németek közül, ki gyors szavakkal jelentette: „íme kapitány úr Salamanca a vár bástyáján áll és egy törökkel spanyol nyelven beszélget."