Némethy Lajos: Miként jutott 1543-ban Esztergom árulással török kézbe

10 íme ép akkor egy katona puskával le akarta lőni a törököt, de Salamanca a katonát azonnal megölte, őt kardjával átdöfvén. Amire Lascan kapitány megjegyezte: „Tegyen, amint akar!" Ekkor csakhamar ismét egy hadapród a német katonák közül jött, a ki kiáltva jelentette Lascannak, hogy a török a vízitornyot bevette. A kapitány ezen lármás jelentésre ép semmit sem felelt, de még ülőhelyéről sem mozdult, hogy segítségre menjen. Kis idő múlva a német kapitány jött a jól felvegyverkezett katonáinak nagyobb részével, ki midőn Lascanhoz közeledett, felkiáltott: „Ugyan az Isten szerelmére, ne atijuk a várat és magunkat az ellenségnek, mert a halál fiává leszünk és levágnak minket. Ha az olaszok nem akarnak rést állani a számukra ki jelelt helyen, jöjjenek a mi helyünkre és mi átvesszük az fi helyeiket. Isten segedelmével a várat és mi magunkat megfogjuk tudni menteni és oltalmazni, mert a várnak erődítvényeiben nincs semmi akadály." Lascan kapitány a német kapitánynak és hareztársainak kérelmére mit sem válaszolt, hanem csupán arról beszélt, hogy mindenki menjen a neki kijelölt helyre. A német katonákkal tanú maga is a vár falához ment, a számára kijelölt helyre. Innen látta tanú, hogy a vár falán valamely török Salamancával beszélget. Salamanca Ferencz ez után a falról lejött és eltávozott. Továbbá ezen tanú azt is mondja, mint megtörtént tényt, habár ő maga nem látta, hogy Salamanca Esztergom várából az ellenséghez kiment és mindaddig, míg vissza nem jött, túzzul két török maradt a várban. A helyet, a hol e két törököt tartották és megvendégelték, azt tanú látta. E két török ugyanis, Lascan kapitány, Sbardelatti Ágoston prépost és a többi asztaltársak együtt étkeztek és estélig együtt beszélgettek. E törökök közül az egyik a vacsorát is Lascan kapitánynyal együtt költötte el és az éjeit is Lascan házában töltötte. Heggel Lascan kapitány ugyanazon törökkel együtt a várból kiment és átment az ellenség táborába. Míg Salamanca és Lascan a váron kivtil az ellenségnél tartózkodtak, addig a várbeli katonaság abbanhagyott a védekezéssel. Ezt a török felhasználta és felmászott a falakra és azokon mindaddig szilárdan megállott, míg a két kapitány vissza nem tért és a várba nem érkezett. Ekkor tudtára adatott az összes várbeli katonáknak, hogy a kivonulásra és az utazásra készen tartsák magukat. Midőn már az útra készen állottak, a két kapitány kihirdettette, hogy a jani-