Némethy Lajos: Miként jutott 1543-ban Esztergom árulással török kézbe

/ többi majd könnyen fog menni. A mit az ellenség midőn megtudott, azt a tornyot elfoglalta. A megbeszélés és tárgyalás közben pedig az ellenség mindenfelé a falakra felmászott. Mindezek megtörténte daczára az igen erős vár a betörő ellenségnek nem egy könnyen lett volna hozzáférhető. Hanem szándékuk és határozatuk végrehajtása czéljából, először kiment az ellenséghez Salamanca Ferencz még néhány olasz kapitánynyal és katonával. Másnap Lascan a többiekkel és a vár kulcsait átadta a basának és így a várat is árulással átadta. Magok az ellenségek az átadás után a kapitányokat árulóknak nevezték; midőn ugyanis a várnak erődítményeit megtekintették, melynek átadására ezek magukat ily könnyelműen elhatározták. A császár, midőn a várba bevonult, nem méltatta őket tekintetére. Az emlékirat záradékán bizonyításra szolgáló aláírások vannak különféle kézírással, és ily szöveggel: „Salmari Adrián s. k., Körmendi Mihály esztergomi kanonok s. k. Kivéve az első szakaszt így halottam, megismertem és láttam az ő félelmüket, zavargásukat. Alvinczi János esztergomi kanonok s. k. Es mi több, ezek az olaszok kirabolták a szentegyházat. Ha kapitányaik tekintették volna becsületüket, bizonyára mai napig bírhattuk volna Esztergom várát megtartani. Még most is csodálkoznak a törökök annak átadása felett. Bárcsak soha sem ismertük volna meg őket!" A pozsonyi káptalan azon készséggel, melylyel a király ő felségének és Várdai Pál helytartónak parancsát teljesíteni óhajtotta, megbízta egyik tagját Sommerfeldi Mihály mestert és a SzentMártonról nevezett templom plébánosát, hogy az ugyancsak Pozsonyban tartózkodó három, már többször nevezett esztergomi kanonokot megidézze. Ez 10-dikén, tehát az érsek levelének kelte után másodnapon az illetőket felkereste és még az napra d. u. három órára a káptalanba megidézte. Ezek a kitűzött órában megjelentek és mellüket kezükkel érintve, tiszta lelkiismeretük jelzésére vallottak. Az első két tanú volt: Körmendi Mihály és Alvinczi János kanonokok. Ezek bevallották és beismerték, hogy az emlékiratot a várnak megadása után, a törökök nagy tumultussá közepett írták alá. Itt Pozsonyban az emlékirat egyes pontjait higattabban megvizsgálták és beismerik, hogy az emlékiratban foglalt állítások mind valóban megtörténtek és igazak, kivéve