Némethy Lajos: Miként jutott 1543-ban Esztergom árulással török kézbe

900 sor tevéje és 300 sor öszvére ment el fát hordani az említett czélra. A vár további helyreállítására, minden késedelem nélkül, Budáról mesteremberek hivattak, és mindenféle katonaság a munkához fogott, hogy a legnagyobb gyorsasággal a helyreállítási munka megtörténjék. Esztergom vára rövid idő alatt a legnagyobb szorgalommal és ügyességgel oly szilárdul erősíttetett meg, hogy a jövőre nézve a keresztényeknek a visszavétel minden reményét elvenni látszott. „Megbélyegezte ezzel — mondja Jovius — a német és magyar várőrségnek hanyagságát és ügyetlenségét, a mely azt tizennégy évig birta. *) Ezek itt a hanyagságban hizlalkodtak és az erődítéshez nem is értettek." Ekkor Szulejmán a vár alakján változtatott is, mint azt Istvánfy állítja. Amennyiben a főtemplom a várból igen kiállott és így nehezen volt védhető, a minek következtében az ágyúgolyóktól boltíve össze is zúzatott, azért eme boltivezet első részét megszüntette és leomlott faragott négyszögű köveit felhasználtatta a várnak keleti oldalára parancsolt előbástya építéséhez. t) Tizennégy évig, tehát 1529. óta. Mikor Szolimán Récs felé haladott — mint már említettük — Esztergom meghódolt neki, mert az érsek is meghódolt. Még ugyanazon év deczember havában, midőn hire járt, hogy Ferdinand serege Esztergom felé közeledik, Pál érsek a kanonokok collegiuma és a városbeliek ideje korán követeket küldtek Miklós grófhoz az ő készséges meghódolásuk kijelentésére. Azonban midőn a sereg Esztergom alá érkezett, sem a főpapnak, sem a várbelieknek követei, akik előbb a sereghez jöttek, sehol láthatók nem voltak. A mi elegendőleg tanúskodott nézetük megváltoztatásáról. Midőn már eléggé bizonyos volt, hogy minden remény ellen, a sereg korán sem érkezett békés területre, hanem inkább ellenségesre, a katonaság hajókban átment a túlsó partra. Az előre siető spanyolok, kik létrák segítségével csakhamar benn voltak a városban, melyet védők nélkül találtak és nagyobb fáradság nélkül elfoglaltak, zsákmányolni kezdtek és a katonák számához arányítva elég nagy prédára tettek szert. Pál érsek, a ki már többször gyakorolt pártoskodást, azt ígérte volt, hogy az érkező katonaságnak átadja a várat és őrséget vesz fel abba, most, midőn a Ferdinandbeliek jöttek, nemcsak a kapukat csukatta be, hanem úgy mint ellenségre reájok ágyúztatott. Beállván a szigorú téli idő minden további eljárást abban hagyva, a sereg visszatért Pozsonyba. 1529-ben tehát nem jutott Esztergom a német várőrség kezébe, hanem igenis 1530-ban, midőn Pál érsekkel kötött egyezség alapján Esztergom vára október havában Ferdinándnak fővezérét Roggendorfot készséggel befogadta. (Casp. Ursini Velii, De bello Pannonico. 141. 167.) 1543-ban Esztergom vára magán viselte kiállott két kemény ostroma nyomait. Azért, melyben Ferdinand 1527. novemberben, ugyancsak néhány napig, de erős ágyúztatással részesítette és azét melyet — mint már említve volt — 1532-ben Grittitől kellett szenvednie.