Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

5. TESTNEVELÉS ÉS SPORT A II. VILÁGHÁBORÚT KÖVETŐ ÉVEKBEN (1945-1950)

TESTNEVELÉS ÉS SPORT A II. VILÁGHÁBORÚT KÖVETŐ ÉVEKBEN Az 1945/46-os tanév kezdetén, a többi polgári is­kolához hasonfoan, az I. osztály helyett itt is az álta­lános iskola V. osztályát nyitották meg. A községi pol gári fiúiskola - mindössze hétéves fennállása után ­1948. júniusában beolvadt a I. számú Általános Isko­lába. Községi iparos és kereskedő tanonciskola Esztergomban 1851-ben a „Vasárnapi ismétlő ipa­ros iskolában" kezdődött el az inasok szervezett isko­lai oktatása. A következő lépcsőfokot az 1885. január 4-én megnyíló, az iparostanulók kötelező rendes ok­tatását szolgáló „iparostanonc iskola" jelentette a Du­na utcai elemi fiúiskolában. 1936-ban összevonták az iparos- és kereskedőtanufok oktatását, és létrehozták az „Esztergom sz. kir. városi községi iparos és keres­kedő tanonciskolát". A II. világháború után az iparos és kereskedőtanu­lók oktatása a háború előtti szervezeti keretek között folyt. A testnevelés sem a háború előtt, sem az azt kö­vető esztendőkben nem szerepelt az oktatott tantár­gyak között. Annak ellenére, hogy már 1946 végén és 1947 elején megfogalmazódott az a jogos igény, hogy a testnevelést is be kell iktatni a tanonciskolák oktatási programjába, hosszú ideig semmi érdemleges lépés nem történt. A tanonciskola kötelező testneve­lés hívei azzal érveltek, hogy a tantárgy annyira fontos tényezővé vált, hogy azt ma már sem az egyén, sem a társadalom nem nélkülözheti. Úgy gondolták, hogy a testnevelést nem elhanyagolni, hanem megkülönböz­tetett jelentőséggel kell kezelni a fiatal munkástanu­lók életében. 25 5 Azt hangsúlyozták, hogy az egyolda­lú műhelymunka kiegyensúlyozására, a tanulók egészséges testi fejlődésének biztosítására a testneve­lés a legnélkülözhetetlenebb eszköz. Az OSH 1948 júniusában napirendre tűzte az ipari tanuló iskolák testnevelésének ügyét. 25 6 A sporthivatal összehívta az illetékes szerveket és megállapodott velük, hogy kérik a heti kétórás kötelező testnevelés bevezetését a nagy­üzemi ipari tanuló iskolákban. A javaslat azt is tartal­mazta, hogy a testnevelési órákon a tanulói létszám ne haladja meg az 50 lőt. A tanrend kidolgozását a Pedagógus Szakszervezet és a Sportorvosi Hivatal vál­lalta. 25 7 Erdőgazdasági szakiskola Esztergomban 1924-től az erdész szakiskola erdő­gazdasági, valamint erdő- és vadőri tagozattal rendel­kezett. Az erdőgazdasági tagozaton három évfolya­mos volt a képzés, az erdő és vadőri tagozaton egyé­ves elméleti és gyakorlati oktatás után kaptak képesí­tést a tanulók. A mindinkább belterjessé váló erdőgazdálkodás egyre magasabb színvonalú műszaki, erdészeti segéd­szolgálatokra való képzést tett szükségessé. Ezt az igényt az 1935 szeptemberében megnyíló alerdész szakiskolák kívánták kielégíteni. 1945 után az intéz­mény nevét újból erdész szakiskolára változtatták és a tanulmányukat befejező, levizsgázott tanulók a „ké­pesített erdész" címet kapták. A szakiskolában a testnevelés nem szerepelt a tan­tárgyak között. Egy 1948. augusztus 7-i keltezésű rendelet, az esz­tergomi Magyar Állami Erdőgazdasági Középiskola létrehozásáról intézkedett. 25 8 Az iskola életrehívásával azt kívánták elérni, hogy a tanulók az általános mű­veltség elsajátításán és a demokratikus szellemű neve­lésen túl, különleges erdő- és vadgazdasági szakisme­retekhez jussanak, és lehetőségük nyíljon felsőbb szintű tanulmányok folytatására az Erdőmérnöki és Agrártudományi Egyetemen. 25 9 Egy év múlva, 1949-ben az erdőgazdasági középis­kolát Mezőgazdasági Gimnázium Erdészeti Tagozat elnevezéssel újra átszervezték. 26 0 Az 1949/50-es tanév után az iskola Sopronban folytatta működését. A testnevelés oktatása csak a me­zőgazdasági gimnáziummá fejlesztése után indult meg. Az erdésztanufok testnevelési foglalkozásait óra­adó tanárként Mészáros Ferenc irányította. Mivel az iskolának nem volt tornaterme, a testnevelési órákat összevontan a tanítóképző tornatermében vagy az in­tézet udvarán tartották meg. Esztergom városa - Bu­dapest közelségétől is befolyásoltan - a testkultúra te­rületén nagy vonalakban követte az országos eredmé­nyeket úgy, hogy közben számos sajátos helyi aka­dályt kellett elhárítania. A romokban heverő városban szinte mindenki előtt világossá vált, hogy az élet meg­indítását csak széles összefogás valósíthatja meg. A koalíciós pártok közt éles ellentétek feszültek. A há­borús események, a meghurcoltatások, a brutalitások miatt a lakosság jelentős része kisemmizve, elbizony­talanodva és félve, semleges álláspontra helyezkedve várta az élet megindulását. A romeltakarítással és a termelés megindításával egyidőben megkezdődött a sportélet, a sportmozgalom szervezése is. A koalíciós pártok egy része csak az iskolai testneve­lés - más része az egyesületi sportélet pártérdekek nélküli politikamentes kibontakoztatása mellett kar­doskodott. A MADISZ kezdeményezte népi sport­bajnokságok ismertté váltak. A mozgalom eredménye a városban egyrészt a labdajátékok rohamos térhódí­tásában mutatkozott meg, másrészt abban, hogy né­hány csapat minőségi színvonala emelkedett. Ezek magasabb osztályba kerültek. Az a régi törekvés, hogy Esztergomban a város mi­nőségi sportját egységesen képviselő központi sport­egyesület jöjjön létre, többszöri kísérlet és fúzió ellen­ére sem járt teljes sikerrel. Ugyanis több más elhatá­rozás is megfeneklett a szűkös anyagi feltételek miatt, illetve a keresztbeszervezések következtében, amelyek a külön érdekek útját követték. Az iskolai testnevelés területén az elméleti-mód­szertani útkeresés bizonytalanságai jelentkeztek. A torna egyeduralmát valló koncepció kezdett kiszorul­ni, gyarapodott a tantervi anyag: az atlétika, továbbá néhány testnevelési és sportjáték mellet a népi tánc is szerepet kapott. 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom