Magyar György: Esztergom testkultúrájának története
2. AZ ISKOLAI TESTNEVELÉS ÉS SPORT HELYZETE ÉS FEJLŐDÉSE AZ ESZTERGOMI ISKOLÁKBAN
_ AZ ISKOLAI TESTNEVELÉS ÉS SPORT HELYZETE ÉS EEJLŐDÉSE AZ ESZTERGOMI ISKOLÁKBAN _ 102 gyerek közül 18-nak férőhely hiányában térdelve, támlás lócán kellett írnia. A tantermek eredetileg nem iskolai célokra szánt helyiségek voltak. Majer István 1871-ben a tanodák állapotára és felszerelésére hívta fel a figyelmet: „... iskoláinkban rendes padok helyett egyszerű lóczákat (támla nélküli mozdítható padokat) asztalokat alkalmaznak, itt zsugorodottan ülnek a gyermekek, a testet különféle elferdítésekhez szoktatják. A gyermekek testi állapotára a támla nélküli padok károsak: a testben a vérkeringés akadályozott, a légzés gyengébb, minden járás és mozgás dolgában könnyebben kifárad és ellankad és gerincfájdalmaik vannak. Ez mindenkire valódi csapás. Legcélszerűbb lenne minden gyermek testalkatához mért íróasztalt és padot adni, ami a nyilvános tanodákban kivihetetlen tér és költségek hiányában. Annyit el lehet fogadni, hogy minden osztályban okosan berendezett pár magasabb és tágabb, alacsonyabb és szűkebb pad alkalmaztassék. Az illetők figyelmét az iijúságnak tanodáinkban gyakran észrevétlenül veszélyeztetett testi épségére kívánjuk felhívni." 1 9 Az 1868-ban kiadott XXXVIII. tc. 55. §-a úgy rendelkezett, hogy a községi elemi népiskolákban „köteles" tantárgy a testgyakorlat, tekintettel a katonai gyakorlatokra. A testgyakorlati órák szerkezeti felépítésében a német torna és képviselői: Jahn, Spies és Eiselen elgondolásai voltak mértékadóak. E rendszerben elsősorban a sokoldalú fejlesztésre és a felsőtest erősítésére törekedtek. Az órát két részre tagolták: - a bevezető részben menet- és rendgyakorlatokat, - a főrészben támasz- és függőgyakorlatokat írtak elő. Az 1870-es elemi iskolatanterv a három alsó osztályban rend-, szabad- és ugrógyakorlatokat, valamint tornajátékokat írt elő. A felső osztályokban ezeket a gyakorlatokat még kiegészítették katonai terep- és fegyvergyakorlatokkal. A város elemi tanodáiban a testgyakorlást mint tantárgyat csak az 1872/73. tanév során vezették be a főelemi iskola III. és IV. osztályaiban. Itt is csak úgy indult meg a testgyakorlás, a „tornászat", hogy az osztálytanítók külön díjazás mellett vállalták a tanítást. A megalakult iskolaszékek és községi elöljárók feladata volt az iskoláztatásnak a törvény értelme szerinti végrehajtása. Esztergomban az iskolaszék 1870 februárjában alakult meg, és az összes elemi iskolák igazgatójául a katolikus plébánost választották. Kruplanicz Kálmán alispán 1872. július 4-én köziratban szigorú felelősség terhe mellett előírta a községi elöljáróságoknak és iskolaszékeknek azt, hogy a tankötelezettséget, az iskolai törvényrendeleteket minden eszköz felhasználásával hajtsák végre és gondoskodjanak a tanodaépületek tisztán- és jó karbantartásáról. Az iskolaszék 1873-ban kötelezte a tornatanítói képesítés megszerzésére azokat az osztálytanítókat, akik külön díjazás mellett vállalták a tornatanítást. Esztergom megye tanfelügyelője, Németh Antal a „tornászat" fontosságát elismerve küzdött annak minden időben való megvalósításáért: „...Tudomásomra esvén, hogy téli tornahelyiség Esztergomban nincsen, még az 1872. évi ősz elején felhívtam a nemes városi hatóság figyelmét a tornászat fontosságára és arra kértem, emelhetne egy téli tornatermet, ahol azután nem csak az elemi iskolások, hanem a gymnáziumi és reáliskolai ifjúság is nyerhetne oktatást. Arról azonban, hogy mit szándékozik a nemes város ez ügyben tenni és mikor? - eleddig nem értesültem". 2 0 Az 1868. évi XXXVIII. tc. végrehajtásának kijátszását próbálta meg Esztergom-Szentgyörgymező község azáltal, hogy a tanoda jellegét megváltoztatta. 1869-ben a község a kegyúri viszonyok s a tanítói földeket adományozó földesúr mellőzésével a régi katolikus jellegű tanodát közös iskolának nyilvánította. A közös iskolává nyilvánítás után leégett a tanítói lak és a község államsegélyért folyamodott. A tanfelügyelőség, mivel a község a közös iskola iránt tartozó kötelmeit nem teljesítette, többször írásban fordult a községhez, figyelmeztetve az elöljáróságot a rendeletek betartására. A község a közös iskolákra vonatkozó törvényeket a felhívások ellenére sem tartotta be. Sérelmesnek és terhesnek tartották az államsegély visszafizetését, és ezért az 1875. június 23-án tartott közgyűlésen egyhangú határozattal az iskolát újból római katolikus felekezeti iskolává nyilvánították. A község elöljárósága 1875 július 30-án levélben értesítette a tanfelügyelőt, hogy miután Szentgyörgymező községi iskoláját felekezetivé változtatta, így az iskolatörvény paragrafusainak megfelelni nem köteles. 2 1 Ha a község saját gyermekeinek fizikai és szellemi nevelését, oktatását a tanítóival együtt szívügyének tartotta volna, akkor éveken keresztül nem e törvények kijátszására törekszik. A testgyakorlatokra vonatkozó miniszteri tanterv szerint az I II., a III-IV. osztály együttesen tornázhatott. A végrehajtásban a helyi viszonyokat figyelembe vették. A tanterv egy-egy csoportra 50-60 órát biztosított. A tényleges végrehajtásról Németh Antal így számolt be 1875-ben: „...Esztergomban, ha az időjárás kedvező, a tornázás megkezdődhetik május hónapban s így a legjobb esetben 10 hónap helyett három hónapon át kezeltetik e tárgy alig 24 órában. Ezzel eredményt felmutatni nem lehet, minő lenne, ha a nemes város téli tornahelyiségről gondoskodnék, pedig a törvény követeli ezt is, hogy aztán ott a gymnásiumi és reál iskolai tanulók is tornázhatnának, mert hisz ezekre nézve is évi köteles tárgy a gymnastika, megérdemli, hogy az ifjúság oly nagy száma mellett külön tornamester által kezeltessék főkép oly városban, minő Esztergomban." 2 2 Az iskolatörvény 34. pontja meghatározta azt is, hogy egy tanító 80 növendéknél többet rendesen nem taníthat. Esztergom szabad királyi városrész tanodáiban és Esztergom Szenttamáson lévő elemi iskolájában egy-egy tanítóra száznál is több tanuló jutott. A legjobb és legbuzgóbb tanítók ellenére is száz gyerek oktatásánál az eredményesség a kívánalmaktól szükségszerűen elmaradt. Az iskolatörvények végrehajtásáért Németh Antal királyi főtanfelügyelő igen bátran és következetesen harcolt. Tetteiről, aktivitásáról, eredményes munkájá15
