Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

1. TESTKULTÚRA A KÖZÉPKORI ESZTERGOMBAN

TESTKULTÚRA A KÖZÉPKORI ESZTERGOMBAN birtokán az Ákospalota melletti vadaskertben még bölényekre is lehetett vadászni. A város mellett folyó Duna és a Várhegy oldalából fakadó hőforrásokból kialakult tó a fiirdés, a korcsolyázás és az úszás lehetőségeit kínálták. III. Béla első felesége Chatillon Anna alapította Magyarországon Esztergomban a Hévíz-forrásnál az első nyilvános fürdőt. 3 Esztergomban már a XIV. század elején készítettek korcsolyát, amit a Szentpál területén végzett feltárások során előkerült 10 darab félkész és kész csontkorcsolya is bizonyít. A már említett régészek munkáját idéző Komárom megyei régészeti topográfia közli: „... a középkori Szentpál területéről származik 10 darab középkori csontkorcsolya is... lehetségesnek tartjuk, hogy ezen a tájon földmunka során előkerült 10 darab félkész csontkorcsolya Hench korcsolyakészítő mester műhelyéből származik."

4 A XIV. század elején 1326-ban Károly Róbert által életre hívott Szent György világi lovagrend szabályainak megalkotásában jelentős szerepet játszott az esztergomi káptalan. A rend alapvető célkitűzésében szerepelt: egymás segítése minden szükségben, minden ellenségesség megszüntetése, az anyaszentegyház oltalma, a király és az ország védelme, segítségnyújtás minden lovag számára békeidőben és harcban egyaránt. Az erő és ügyesség fejlesztésén alapuló lovagi nevelés mellett a testápolásra is egyre nagyobb gondot fordítottak. Messzi tájakról a városba sereglő vásári látogatók szívesen keresték fel a johanniták hévíz fürdőjét. A meleg forrásokra később Rusztem pasa építtette fürdőjét. Az úszással, mint testgyakorlással a XV-XVI. században elsősorban honvédelmi jelentőségű gyakorlásként találkozunk. A Várhegyen lévő erődítményekben a védők között naszádosok is voltak. A vízi ütközetekben gyakran bárkák, sajkák és naszádok csaptak össze. E vízi járművek irányítása megkívánta az evezés, úszás tökéletes ismeretét. A létfenntartás és életmentés érdekében (hajókatasztrófa, borulás, sodrás stb.) fontos és elengedhetetlen volt az úszás. A naszádosok jórészt hajdúk, - akik Stella Márton János történetíró szerint a legjobban felkészített katonák hírében álltak. 5 A lovagi nevelés gyakorlati ágain kívül feltehető, hogy Esztergomban a XV. században már a labdajátékokat is ismerték és űzték. Ezt látszik alátámasztani Mátyás levele, melyet a ferrarai nagyhercegné fiához, Hippolit esztergomi érsekhez írt, s amelyben arról számol be, hogy a kért labdákat és labdaütőket elküldte. 6 A középkori Esztergomban csupán a magyar nép évszázados ősi testgyakorlatai: a lovaglás, vadászat, vívás, birkózás, futás, evezés, úszás és korcsolyázás bírnak gyakran honvédelmi jelentőséggel. 1.2. Vitéz János és a reneszánsz testkultúra A reneszánsz fontos korszak az európai és a hazai testkultúra fejlődéstörténetében. A humanizmus, a múltat felelevenítő szellemáramlat programjába felvette a görög testkultúra életrekeltését. Ötezer esztendős régészeti leletek alapján ismeretes, hogy már a társadalmi fejlődés kezdetein létezett tudatos testkultúra, amely első virágzását az ókor görög államaiban élte. Az a magas szintű ókori testkultúra, amely a görög gimnasztikában és sportjellegű szokásokban csúcsosodott ki, a keresztény vallás elterjedése után a pogány kultúrával együtt hirtelen és majdnem nyomtalanul eltűnt. A görög testkultúra azonban nem azért merült feledésbe, mert ellenkezett a keresztény világnézettel, hanem feltehetően azért, mert Európát a népvándorlás új népekkel árasztotta el, s ezek alacsony műveltségi szinten álltak, nem értették meg a görög gimnasztika jelentőségét. A humanizmus, az erkölcsi és szellemi nevelés mellett a testi nevelés jogát is követelte. Az itáliai humanizmus és a belőle kifejlődő új kultúra középpontjában a tudatosan cselekvő ember és környezete állt. Az itáliai humanista nevelés képviselői a testi nevelés jelentőségén túl azt hirdették, hogy az életet becsülni és szeretni kell, az egészség megőrzése egyik legfontosabb emberi feladat. Azt tartották, hogy a testnek is megvannak a jogai, ezért annak karbantartása, edzése, elháríthatatlan nevelői teendő. Miként a képzőművészet felfedezte az emberi test szépségét, az emberformálás művészete is kezdte érezni a testi épség biztosításának szükségességét. A gyermekek üres óráikban szabadon játszhattak és labdázhattak, gyakorolhatták a fiitást, az ugrást, a birkózást, az úszást. Mindez nagyszerű nyitás volt olyan korban, amely a XV. század kezdetén a gyermeki mozgásigény, csintalanság letörését szolgáló mozdulatlan nyugalmat és rendszeres testi fenyítéseket ismerte egyedüli üdvözítő megoldásnak. 7 Pier Paolo Vergelio, a jeles humanista, Zsigmond király hívására 1418-ban telepedett le Magyarországon, haláláig Budán és Váradon élt. Vergeliónak „ Az ifjúság nemes erkölcseiről és szabad emberhez méltó tanulmányairól " című értekezését a neveléstörténet az itáliai humanizmus első pedagógiai munkájaként tartja számon. Vergelio igyekezett környezetével megértetni azt, hogy aki szellemileg és tesdleg egészséges akar maradni, annak teste edzéséről is gondoskodnia kell. Hangsúlyozta a pihenés, az üdülés, a játék fontosságát, a testgyakorlatok összeválogatását az életkor figyelembevételével, a test gondozását és ápolását. A test erősítését és ügyességének fejlesztését a naponkénti gyakorlásban, ugrásban, futásban, labdázásban, úszásban látta. 8 Vergeliónak az életről, az életmódról, az egészség megőrzéséről alkotott felfogása bizonyára jelentősen meghatározta Vitéz János nevelői tevékenységét.

9 Ezáltal érthető meg az a nevelési eszmény, amely Hunyadi Mátyás reneszánsz egyéniségében és az általa kialakított udvari környezetben megvalósult. Vitéz János, Mátyás nevelője - Vergelio és Aeneas Sylvius nevelési elveit követve - a szellemi nevelés mellett alighanem a testi készségek, képességek fejlesztését is sugalmazta. Ennek lehetőségét támasztják alá az egykori források, amelyek Hunyadi Mátyás ki12