Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - A magyar Sion hegyén

17 alapkövét országos ünnep keretében. A templomot Franz Anton Hillebrandt osztrák építész (1729—1797.) tervezte Barkóczy hercegprímás megbízásából; ezen tervek alapján dolgozott Kiihnel Pál műépítész; az építést Packh János, majd az ő meggyilkolása után folytatólagosan Nobile Péter svájci származású német építész (1774—1854), Hild József és Lippert József vezették. Rudnay idejében a sírbolt és az oldalfalazat készült el, továbbá ekkor helyezték át a Bakács-kápolnát jelen helyére, amely azelőtt 17 méternyire délre feküdt, 3 méterrel magasabb dombon. Rudnay prímás halála után az építkezés 7 évig szünetelt, de azután Kopácsy József hercegprímás (1838— 1847.) beiktatása után ismét nagy buzgósággal folytatták a templom építését. Ekkor készült el a templom boltozata, valamint a falnk márványozását, festését és a melléktornyok építését s ekkor kezdték meg. Kopácsy hatalmas jövedelmeket fordított az építkezésre, még az általa élvezett veszprémi püspökség javadalmaiból is. Az ő idejében mór annyira elkészült a templom, hogy 1845. augusztus 18-ón a kupola gombjára feltehették a keresztet. Még az ő idejében történt, hogy a belső falak természetes vörösmárványa helyett szürke műmárvánnyal fedték be a falakat, nehogy a templom a kellő világosságot nélkülözze. Az építkezés nagy erővel indult meg Scitovszky János hercegprímás (1849—1866.) idején, aki nagy áldozatkészséggel törekedett arra, hogy minél előbb elkészüljön a fényes templom. Az ő idejében készültek a falak freskói, a fő- és mellékoltárok, az érseki és kanonoki stallumok, a sekrestye és a téli kápolna, valamint az orgona. A belső berendezés annyira előrehaladt, hogy 1856. augusztus 31-én Scitovszky hercegprímás felszentelhette a székesegyházat 3 VÁROSI KÖNYVTÁRI Esztergom