Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - A magyar Sion hegyén

18 I. Ferenc József király jelenlétében. Nagy ünnepre virradt ezen a napon Esztergom népe, ahová az ország minden részéből ezren és ezren jöttek. Erdély katolikusai, az Alföld és Dunántúl népei mind képviselve voltak és talán soha annyi népet nem látott e város, mint e fenséges ünnep alkalmával. A király hajón érkezett meg a főhercegekkel, akiket a főurak, főpapok hatalmas serege várt és üdvözölt e város falai között. Az ünnepség országra szóló megnyilatkozás volt és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a királyt és a nemzetet közelebb hozta egymáshoz és Scitooszky hercegprímás megragadta ezt az alkalmat, hogy ezt elő is mozdítsa, mert a felszentelést követő napon a jelen volt magyar urak és a püspöki kar tanácskozásra gyűltek össze, amelynek eredménye volt, hogy a király elé 129 aláírással kérvényt terjesztettek az alkotmány visszaállítása érdekében. A hatalmas alkotás Simor János hercegprímás (1867— 1891.) idején nyerte teljes befejezését, aki a zárókövet 1869. november 1-én tette le ünnepélyesen. Ö építtette az oszlopcsarnokot, a Bakács-kápolna kupoláját, hatalmas költséggel átépíttette a nagy kupolát, rendezte a kincstárt és felállíttatta Pázmány Péter szobrát s a templom környékének rendezésére is nagy gondot fordított; a templom északi és déli oldalairól leszedette az ott álló hatalmas kőszobrokat. így készült el Magyarország legnagyobb és legszebb temploma négy hercegprímás bőkezűségéből, buzgóségából, akik több mint 6 millió aranykoronát áldoztak e nagyszerű épületre.