Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - Leel-őssy Lóránt dr.: AZ ESZTERGOMI BALASSA BÁLINT TÁRSASÁG MEGÚJULÁSA 1980-TÓL NAPJAINKIG

77 Balassa (i) Bálint nevét viselő intézetek, szervezetek, iskolák Balassa Bálint irodalmi, művészeti Társaság (Esztergom 1948-ig) Balassa Bálint Társaság (Esztergom 1980-tól) Balassa Altalános Iskola (Esztergom - megszűnt 1996-ban) Balassa Múzeum (Esztergom 1936) Balassa-kórus (Esztergom 1949) Balassi Bálint Megyei Könyvtár (Salgótarján) Balassa gyűjtemény a Palóc Múzeumban (Balassagyarmat) Balassi Bálint Intézet (Budapest) Balassi Klub (Stúrovo=Párkány 1982-től) Balassi Bálint emlékkard irodalmi díj (Budapest 1997-től) Balassa Bálnt Szakközépiskola (Esztergom 2004-től) Mindezen intézmények egy részéről az Interneten részletesebb adatok találhatók a „Balassa (i)" néven. Az EBBT elnökeinek rövid életrajza Eepold Antal dr. (Szentfülöp, 1880. jan. 22. Bécs, 1971. máj. 4): művészettörténész, r. k. prelátus, éneklőkanonok, az MTA tagja (1. 1936-1949). Budapesti teológiai tanulmányainak elvégzése után 1904-ben teológiai doktorátust szerzett, majd 1906ban pappá szentelték. Zentán és Horgoson káplán, 1906-1913 között Kalocsán pap, érseki irodai alkalmazott volt. Csernoch János hercegprímás titkárként 1913-ban Esztergomba vitte, ahol 1917-től esztergomi kanonokká nevezték ki. Apostoli protonotárius 1943-ban lett. A trianoni béketárgyaláson részt vett, mint a magyar küldöttség tagja, aki a katolikus egyház szakértője volt. Ezzel egyidőben kezdte el művészettörténeti munkásságát; 1921-től az esztergomi főszékesegyház plébánosa, prefektus kanonok, kezelte a főkáptalani alapítványokat a Keresztény Múzeum és a Főszékesegyházi Kincstár stb. igazgatója. Az esztergomi ásatások egyik kezdeményezője és Gerevich Tiborral együtt a vezetője. Esztergom régészetével és ikonográfiájával foglalkozott. Gazdagította a Keresztény Múzeum gyűjteményét: „Aligha túlzás azt állítani írta Dévényi Iván -, hogy Simor János és Ipolyi Arnold mellett Lepold tette a legtöbbet a Keresztény Múzeumért." Szerkesztett, fordított és bev. legendáriumokat, pápai körlevelek magyar kiadásait, r. k. almanachokat, Szalézi Szent Ferenc leveleit (1924). Külföldre távozott 1945-ben és 1946-tól haláláig a bécsi Collegium Pazmaneum rektora volt. Főbb művei: Adatok az esztergomi főszékesegyházi kincstár történetéhez (Esztergom, 1929-; Az esztergomi Keresztény Múzeum kegy érme és történeti érmei (Esztergom 1930); Az. Árpádok esztergomi palotája (I., Esztergom, 1935); Az esztergomi főszékesegyházi kincstár katalógusa (Budapest, 1924)-; Esztergom régi látképei (Esztergom, 1944); Csernoch Já#