Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - Leel-őssy Lóránt dr.: AZ ESZTERGOMI BALASSA BÁLINT TÁRSASÁG MEGÚJULÁSA 1980-TÓL NAPJAINKIG

78 nos. Emlékezés Nagymagyarország utolsó hercegprímására (Lepold Antal életrajzával, Bécs, 1963). (Részletesebb életrajzi adatok és méltatás találhatók Dévényi Iván: Lepold Antal. Művészet, 1971. 8. sz. és Vigília, 1971. júniusi száma) Einczinger Ferenc (Esztergom, 1879. aug. 5Esztergom, 1950. ápr. 17.) Takarékpénztári igazgató, festőművész. A reáliskolát Budapesten végezte, majd kereskedelmi akadémiai diplomát is szerzett. Már Budapesten érdeklődött a festészet iránt. Hivatali pályáját Ipolyságon kezdte a helyi takarékpénztárban 1898-tól hal évig. Itt már „szakszerűen" festett. A festészetet Kováts Károlytól sajátította el, aki Münchenben tanult. A müncheni iskolát túl akadémikusnak tartotta és inkább Rippl Rónai József, Vaszary János, Csók István munkái vonzották, akik Párizsban festettek. Az általuk alapított Képzőművészek Új Társasága (KÚT) hívta meg Einczingert a Nemzeti Szalonban rendezett kiállításra 1929-ben, ahol más igen neves festőkkel együtt szerepeltek képei. A Szinyei- Merse Társaság is tagjai sorába választotta. A század elején (19031913 között) bejárta Európa több művészeti központját (Berlin, München, Párizs, London, Velence), ahol „A múzeumok és a kiállítások bőségét habzsoltam, kábító bűvölettel" mint írta. Polgári pályafutása: Esztergomban 1905-től dolgozott folyamatosan a takarékpénztárban, mint tisztviselő, majd 1928-tól, mint főkönyvvezető végül 1943-1945-ig, nyugdíjbavonulásáig igazgatóként. Foglalkozása melleit legfőbb szenvedélye a festészet volt és ekkor festette Esztergom legszebb részleteit, mint írta: „Legszívesebben a Szent Tamás-hegy változatos képei és az ősszel aranyba borult szigeti sétány foglalkoztattak". Kollánvi Ágoston (Esztergom, 1913. febr. 6. Budapest, 1988. máj. 7.): filmrendező. Kossuth-díjas (1958), érdemes művész (1965), kiváló művész (1972). 1931-1935-ben matematika-fizika szakon a Pázmány Péter tudományegyetemen tanult. Mint magántisztviselő kereste kenyerét, közben egy esztendeig a Színművészeti Akadémián rendező hallgató is volt. 1945től reklámfilmek készítésével foglalkozott. 1950-ben alkalmazta a Híradó és Dokumentum-filmgyár. Műfaja a népszerű-tudományos oktatófilm, amelynek az ötvenes esztendők közepétől kiemelkedő képességű, egyéni látásmódú mestere, klasszikusa volt. 1956-ban, Cannes-ban díjat nyert a Bölcsők című filmje. Kezdetben a rövid, tömören szerkesztett kisfilmes műfajt kedvelte, utóbb nagyobb lélegzetű, játékfilm nagyságú munkákat is készített. (Örök megújulás, 1965; Noé bárkái, 1982). Megpróbálkozott az állat-játékfilmmel is (Kati és a vadmacska, 1955; Álmodik az állatkert, 1984). Filmjeinek túlnyomó részét Váncsa Lajos fényképezte. SZOT-díjjal tün-