Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története
Tartalom - Bárdos István : AZ ESZTERGOMI BALASSA BÁLINT TÁRSASÁG MŰKÖDÉSE 1926-1948
21 tok, amelyeket, egy magát „MarAdy" aláírással jegyző cikkíró adott közre az Esztergom c. lap hasábjain. Eszerint: „Amióta a Balassa Társaság akcióba lépett, divat lett az irodalommal foglalkozni. Olyanok is, akik ezelőtt soha ilyesmivel nem törődtek, ma a régi és új problémát feszegetik, egyelőre azonban úgy látszik - anélkül, hogy az újságok cikkein kívül egyebet olvastak volna. Jól van ez. így, mert idővel elérjük azt is, hogy egy magyar író könyvét is elolvassák, akik nem akarnak a vitában csak ellentmondani, s akik eddig csak Courts Maller és esetleg Beniczkyné Bajza Lenke folytatásos újságregényeiben gyönyörködtek. A Balassa Társaság bemutatkozása, első irodalmi estélye élénken rávilágított arra, hogy vannak irodalmi kérdések, s hogy az irodalmat nem lehet csak alkalmi versek, sablonos iskolai ünnepélyek és olcsó képes világlapok, sőt még egyes napilapok tárcarovataiból sem megítélni [...]. Öröm nézni, hogy egyesek mily hévvel vitatkoznak olyasmin, amin az. irodalomkedvelő társadalom még a háború előtt vitatkozott. Ide csak most ért el a vihar szele, s reméljük, nem kerekedik tornádó belőle! Annyira mégsem leszünk kisvárosiak - itt, Budapesttől másfél órányira." 7 Az Adyról szóló előadás vihara alig múlott el, máris jött a következő. A Szépirodalmi Szakosztály Esztergomba invitálta Móricz Zsigmondot, akit éppen jövetele előtt vádolt baloldalisággal az egyházi körökben mérvadó „Magyarság". Az írást természetesen átvette a helyi sajtó is. Ennek következtében aligha lepődhetett meg bárki azon, hogy az ünnepelt írót a Vármegyeháza (ma Megyeháza) ürességtől kongó díszterme fogadta. Kevéssel ezt követően hagyta el az. egyik helyi nyomdát a párizsi Magyar Akadémia és a Balassa Társaság közös kiadásában. Bányai Kornél szerkesztésében „Forrás" címmel kiadott antológia. Ebben Ajtay Miklós bevezetőjével, a szerkesztőn kívül, kilenc fiatal költő - Boros Ferenc, Erdélyi József, Sárközi György, Féja Géza, Fodor József, Simon Andor, Szabó Lőrinc; és Varga Zsigmond művei láttak nap világol. A kis kötetben a Nyugat második nemzedékének fiatal - akkor még jórészt kötet nélküli - költőit ismerhette meg az irodalomkedvelő közönség. Bányai Kornél kvalitásérzéket bizonyítja, hogy a kötetben megjelent szerzők többségének életműve az irodalomtörténet számon tartott részét képezi. A „Forrást" folyóiratnak, több-kevesebb rendszerességgel megjelenő antológiának szánták. Ezt az elképzelést azonban nem sikerült valóra váltaniuk. A Szépirodalmi Szakosztály programjai nyomán a művészeti szakosztályéhoz hasonlóan friss szelek fodrozták Esztergom szellemi légkörét. A Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság országos, olykor nemzetközi figyelmet is kiérdemlő megmozdulásai és az. esztergomi polgárság ízlése, értékrendje között meglévő távolságot jól érzékeltették a „Forrás" című antológia megjelenése kapcsán a helyi sajtóban napvilágot látott írások. Közülük itt csak egyetlenből idézünk egy rövid részletet: „Még nem komoly irodalma a közönségnek [...] mi még az. öreg Szabolcskára gondolunk, meg Reviczky Gyulára, de már Adyval is megbarátkozunk, mint az új kapavassal a falu népe. Részben gyanakvón, részben bizalommal nézünk azonban az újabbakra." 8 Nem tétlenkedett természetesen a Tudományos-irodalmi Szakosztály sem. Május 2-án tartott ülésükön Lepold Antal, Prohászka Ottokárra emlékezett.